Király Gábor díszpolgár lesz?

A válogatott kapus a zöld-fehér klub saját nevelésű játékosaként 1994. március 5. és 1997. május 24. között 67 első osztályú találkozón védte a szombathelyiek kapuját. Csak egyéves eltiltása akadályozta meg abban, hogy ne érje el a százat. Tizennyolc évi légióskodása alatt Németországban és Angliában több klubban szerepelt, a válogatottban pedig 94 alkalommal képviselte a magyar színeket. Bármikor lehetősége adódott, dicsérte nevelőegyesületét, szülővárosát, állandóan hangsúlyozta, az a terve, hogy ott fejezi be labdarúgó-pályafutását, ahol kezdte, a Rohonci úton. Ez idén valósul meg, külföldi szereplését befejezte, és nyártól újra zöld-fehér mezt húz magára. Velem együtt bizonyára sokan várják majd az önkormányzat döntését. A Vas Népe által évekkel ezelőtt létrehozott kuratórium Királyt a komoly neveket felvonultató Halhatatlanok Klubjának soraiba választotta. A halhatatlanságot igazoló művészi plakettet volt nevelőedzője, az olimpiai bajnok, ugyancsak halhatatlan klubtag volt kapus, Szarka Zoltán adta át.

A Haladással kapcsolatos a folytatás is. A bajnokság utolsó, bentmaradást jelentő 3:0-s hazai győzelme kapcsán búcsúkról és örömökről tettem említést egy hete e hasábokon. Ezúttal egy huszonhat évvel ezelőtti ünneplés jutott eszembe, igaz, annak nem a helyszínen, hanem a messze Kanadában voltam részese. A Haladás NB I-be való visszajutásáról telefonon értesültünk. A zöld-fehérek öregfiúkcsapata vendégszereplése alkalmával az ottaniakkal nagy bulit csapva ünnepeltünk. A klub sokszínű labdarúgó-történetének ehhez hasonló ünneplésére sem volt példa emlékezetem szerint.

Még mindig Haladás. Azt már tudjuk, továbbra is Mészöly Géza irányítja a szakmai munkát. Az egykori „Szőke Szikla", Mészöly Kálmán fia nagyon jó benyomásokat szerzett rövid szombathelyi munkája alatt. Szerinte nagyon jó közeg veszi körül a csapatot, a vezetők, a szakmai stáb is alkalmas arra, hogy az ideihez hasonló szezon jó messzire kerülje el a csapatot. Ám véleményem szerint a régi-új edző merésznek tűnő célokat fogalmazott meg. Lelke rajta, szurkolunk neki. Nem lesz könnyű a tizenkettes mezőnyben, a célok megvalósulásához néhány komoly labdarúgóra mindenképpen szükség lesz. Ráadásul arról is hallani, hogy sajnos a magyar játékosok közül néhányan nincsenek tisztában tudásukkal, értékeikkel. Nem kezelik helyén magukat, pontosabban olyan anyagi követeléseik vannak, amiből arra lehet következtetni, nem tudják, mennyit is érnek valójában. Nevet és összeget persze nem óhajtok említeni, hiszen azzal a szurkolók haragját váltanám ki.