Jelek a falakon - Üvegfestményeit a nagyközönség elé tárja Kónya Zsuzsanna

– Izgő-mozgó tevékenységet végeztem, ami nem szakma szerintem, hanem elhivatottság – vázolja korábbi életének lényegét Kónya Zsuzsanna, miközben az ember nem bírja levenni a szemét az asztalon heverő tárgyakról. Kékek, zöldek, lilák, pirosak kúsznak a szembe a kerek és négyszögű mandalákról, faliképekről, ékszerekről. – Nagykutas, a szülőfalum kulturális életében 1993-tól vállaltam feladatokat, először a falutévé adta teendőket, majd a rendezvények szervezését.

Ezt követte a kistérségi munka, a civil szervezetek segítése, aztán a többcélú társulás pályázati teendői, és közmunkaprogramjainak szervezése. Örül, hogy részt vehetett az akkor indult vidékfejlesztési programokban, amelyek felkarolták a zalai kis falvak értékeit, hagyományait, egyáltalán, életet vittek a községekbe.

– Lendületet adott a mozgalomnak a 2000-ben zajlott millenniumi rendezvénysorozat is. Szerencsére a közösségek jó része máig aktív – meséli, noha ő mostanra már nem ezeken a vizeken evez.

Kónya Zsuzsanna mandalái és ékszerei társaságában. Fotó: Pezzetta Umberto

Miért is?

– A betegséget ajándékba, iránymutatásul kaptam. Úgy érzem, a baj, a betegség megmutatja, hogy nem az a te utad, amin jársz – jelzi, a súlyos egészségi gondok kapcsán megfogalmazódó érzések mennyire nem negatívak számára. – Mondhatom, hogy a kezelések során a kórházi várakozások alkalmával én vagyok a vigasztaló ember. Az alkotással is fel szeretném rázni mindazokat, akik ok nélkül elsüllyednek az önsajnálatban. A gödör persze biztonságos, körbevesz, sajnálnak érte. A láthatatlan létrát sokan nem látják, pedig mindig ott van.

Tehát: Zsuzsának először is daganatos betegséggel kellett megküzdenie. (Nőnapra esett a diagnózis...) Leküzdötte. Aztán jött a combnyaktörés. Ma több műtét után bal combfej-csont nélkül, de jár, csupán egy bottal. Közben átformálódott a gondolkodása.

– Fizikoterápia és a fantasztikus gyógytornászok nélkül nem tudtam volna egyedül eljönni erre a találkozóra.

Fotó: Pezzetta Umberto

A bal láb fontos az életében. Gyerekkorában véletlenül összetört egy porcelán balerinát, amely a bal lábát tartotta a levegőben. Sose felejti.

Sokáig tervezte, hogy megtanulja a mandalafestést. Két tanfolyamot is elszalasztott, ami szintén nem volt véletlen, hiszen a harmadikon gyerekkori baráttal találkozott. Csiszár-Kalmár Annamáriától tanulta a festést, mostanra kicsit fordított rajta, mondhatni, már most látszik, ebben is saját iramban saját utat fog bejárni.

– Yantrákat is festek, amik kép formában kifejezett gondolatok, ha úgy tetszik, imák, azaz mantrák. Ez mára sorozattá bővült. Magam sem hittem, hogy ez létezik: utánanéztem, fekete-fehér leírásokból tájékozódtam, utólag döbbentem rá, hogy ösztönösen ugyanolyan színeket használtam, mint amit mások több ezer éven át. Már biztos, hogy valami dolgom van ezzel.

Kónya Zsuzsa kiállítása június 26-án, pénteken 17 órakor nyílik meg Zalaegerszegen a Mimosa Lounge kávézóban (Kossuth u. 7.).