KATI VÁLASZOL - Jaj, jönnek az unokák!

Kedves aggódó nagyszülők!

Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen három gyermek ellátása, felügyeletének biztosítása embert próbáló feladat a fiataloknak, de fokozott megterhelést jelent a nagyszülőknek. Az örömteli együttlét egyik sarkalatos pontja, hogyan viselkedjünk, amikor az unoka szemte- len, kiabál, verekszik vagy duzzog.Az első gondolatom mégis az volt, hogy velük szemben semmit sem kell tenniük. Velük azonban érdemes. Például velük együtt kellene néhány szabályt megfogalmazni, amelyet önök fontosnak tartanak, és a gyermekek is el tudnak fogadni. Legyen ez szertartásos, komoly dolog, foglalják írásba. Egy rajzos szabályplakát is készülhet, amelyet a nagyobbak aláírnak, a kicsik a „praclinyomatukkal” fogadnak el. Ne tiltó-lista készüljön, és ne legyen ötnél több a betartandó szabály sem. A másik javaslatom nálunk már bevált, ez pedig a „nyugikő” használata. Szép (féldrága) kövek sorakoznak a gyerekek által jól elérhető helyen. Ha felborul valakinél a belső harmónia, ha nagyon dühös, tehetetlenül birkózik az érzelmeivel, akkor segíthet egy kis magány és a kiválasztott nyugikő. Tudják már, hogy a kő milyen erős, hogyan lesz ilyen sima, mennyi erőt adhat, ha a tenyerébe simul. A lényeg, hogy ez nem büntetés, hanem segítség, lehetőség a megnyugvásra. És végül, semmi rossz nincs abban, ha a nagyszülő a gyermek kérésére a „várnod kell kicsit” mondattal reagál, vagy használja az egyértelmű „nem” szót. Cserébe hallgassák meg őket, lehetőség szerint teljesítsék a kívánságokat, szervezzék meg a napirendjüket, előre beszéljék meg a programokat. Tudom, hogy a hét végére elfáradnak, de a közös élményeket maradandó, kedves emlékként őrzik majd az unokák is.