FIFA-vezérek és a korrupció

Ismert, hogy a tisztújító közgyűlést megelőzően néhány FIFA-vezetőt őrizetbe vettek. Sokan úgy gondolták, hogy árnyék vetülhet az elnökre, Sepp Blatterre is. Kihívója már a választás előtt visszalépett, így aztán a vezért ötödik ciklusára nagy fölénnyel megválasztották. Négy nap múlva azonban Blatter bejelentette lemondását. Gondoltuk, ez akár valamiféle beismerést is jelenthet, de lehet, hogy csak szolidaritást. Most aztán újabb bomba robbant. Az elnök azt mondta, ő valójában nem is mondott le. Egyébként eredetileg arról volt szó, hogy a júliusi rendkívüli kongresszust és majdan a december és február között megtartandó tisztújítást végigvezényli. Azt csak Blatter tudja, ez milyen taktikai húzást jelenthet jövőjét illetően.

A sportlap egyébként a FIFA újabbkori történetének feldolgozását tűzte zászlajára. Onnét indul a sorozat, amikor a túlságosan arisztokrata angol Sir Stanley Roust 1974-ben megbuktatták. Akkor kezdte igazán körüllengeni a futballt a pénz. Az Adi Dassler nevet mi igazán az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon ismertük meg. Az aranycsapat a csoportmeccsek során 8:3-ra lemosta az akkori NSZK-t, a döntőben viszont 3:2-re kikapott a Herberger irányította csapattól. Állítólag a szünetben a felázott talaj miatt Dassler éles stoplis cipőket adott a németeknek. A céget az említett buktatáskor már fia, Horst Dassler irányította. Neki (és pénzének) köszönhette a brazil Joao Havelange, hogy az elnöki székbe ülhetett. Jóformán mindent Horst és anyagi támogatása döntött el, a vezetők pedig saját zsebre kezdtek dolgozni, röpködtek a milliók. 1987-ben azonban a mindössze 51 éves, világhírű sportszergyártó cég vezetője elhunyt. Utóda, személyi aszisztense Jean-Marie Weber lett. Ismét új időszámítás kezdődött, nagy összegek landoltak bankok számláin. Ekkor már képben volt Horst kiszemeltje, a svájci üzletember, Sepp Blatter. Ez a kezdet, érdemes a folytatást is szemmel követni.

Az új-zélandi U20-as labdarúgó-világbajnokságra utazó magyar csapatból az idehaza két legtehetségesebbnek tartott ifjú futballistát, a kecskeméti Kittl Miklóst és a debreceni Balogh Norbertet Bernd Storck kihagyta a keretből. Talán kissé érthetően, felháborodtak a magyar edzők. A német szakember azért döntött így, mert fizikailag nem tartotta alkalmasnak a válogatottságra a két tehetséget. Különböző fórumokon többen nyilatkoztak, aztán egy idő után elült a vihar. Aztán a napokban robbant az újabb bomba. A kecskeméti középpályást a Sparta Praha csapatához vitte próbajátékra menedzsere. Óriási meglepetésre Kittl az első edzés után indulhatott haza. Ők is a német edző által mondott indok alapján bocsátották el, mondván, vele nem erősödnek. Jött az újabb tiltakozás, legfőképpen nevelőedzője Török László dohogott. Nemcsak tanítványa, hanem a magyar edzők mellett is kiállt. Ezt tette Klink Zoltán erőnléti edző is. Mások is hozzászóltak. Pedig tudniuk kellett, hogy a neves edző, Kerner Licke már évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a magyar fiatalok a cseh bajnokságban csak a harmadosztályban focizhatnának. Véleményem szerint nem tiltakozni kellene, hanem tanulni a kritikákból. De főleg olyan munkát végezni, amelynek következményeként egyre több utánpótlásban edződött tehetségért nyílnának ki a neves bajnokságokban játszó csapatok tömött erszényei. No meg egymás után kapnának szerződést komoly bajnokságokban szereplő csapatoktól a magyar edzők.