Családi tábor Velemben: A népművészeti táborban minden mesterség jelen volt

1990 nyarának derekán 26 pedagógus kézműves szakmai gyakorlaton vett részt, hogy aztán iskolákban, lakótelepeken, klubokban szervezzenek újabb kis közösségeket. 25 éve vasárnap nyílt az életforma-tábor, amelyre csak ötven embert tudtak fogadni, bár a jelentkezők lényegesen többen voltak. Ezt követően pedig a komplex népművészeti táborban minden mesterség szakembere volt jelen, hogy egymás munkáját kiegészítve tovább építsék a műhelyeket, illetve befejezték a szabadtéri színpadot. Mert ami itt látható volt, csaknem minden az ő kezük munkája!

A riport készültekor családi kézműves tábort rendeztek. A bejáratnál két ifjú hölgy, egy fiatalember, Pallagi Ernő és a Boglár névre hallgató magyar vizsla élvezi a napfényt:

– Kiskunfélegyházáról jöttünk, a feleségem művelődési házban dolgozik, ott értesült erről a táborról. Sátrastól-kutyástól jöttünk, én az íjkészítést szeretném megtanulni – mondja a fiatalember.

Csingálni a lovacskán? Az is nagyszerű! A háromgyermekes pécsi család tagjai. Fotó: VN-archív

A nagyterem a folyósóra „csurog": nyolcvan felnőtt és vagy húsz gyermek hallgatja az eligazítást, aztán az első előadást, hogy később a műhelyekkel ismerkedjenek, s megkóstolják Kupi Ferenc mester zsíroskenyerét.

– Rendeztünk ilyen tábort már a franciáknak, a németeknek, miért éppen a magyarok maradjanak ki a jóból...? – teszi fel a költői kérdést Horváth Jánosné. Vártuk mindazokat, akik érdeklődnek a kismesterségek iránt, szeretik a folklórt és a szép környezetet, na meg a családias együttlétet. A megyei lapokban hirdettünk, s sokan jöttek, főleg az Alföldről. Csak a felnőttek fizetnek annyit, amennyiből a tábor „kijön", a gyerekeket, akiknek külön programokat is szervezünk, ingyen látjuk.

Van, aki három csemetével érkezett, például a Kiss Tibor – Németh Györgyi házaspár, az asszonyka húga is itt van:

– A férjem alföldi, én vasi vagyok. Pécsett élünk, s a város mellett, Szatinán van egy kis farmunk. Kis tanya, de van már rajta égetőkemence, szövőszék, fajáték-készítő műhely; a falusiakkal meg a többi nagycsaládossal együtt csináltuk. Ezért szeretnénk a kismesterségekben jobban elmélyedni, s ha lehet, jövőre is jövünk!

A három gyermek közben az udvaron már birtokba vette az egyik lovas-csingát, Györgyi meg tovább meséli, hogy mi mindent szeretnének itt megtanulni, mert most „még csak a szerelem van meg bennünk" a kismesterségek iránt. A férje és a két lány a gyermekjátékokra specializálta magát, ő a kisfiúval korongozni fog, a húga szőni.

Horváthné sorolja, mi mindent lehet tanulni: korongolni, gyermekjátékot faragni, lószőrből ékszert készíteni, kosarat fonni, viseletet szabni-varrni, szőni, íjat készíteni, fát és csontot faragni. Már az első este volt tábortűz és közös éneklés, lesz táncház, muzsikálás és tájjellegű ételekből falatozás. Készítenek például slambucot, amely egy lebbencs-tésztás krumplipaprikás, s lesz bakonyi rakott tészta is.