A rekorder Mike András 38 éve a Móricz Kupán

Konkrétan a Bajcsy-Zsilinszky utca a Pivári utcával, majd a címvédő Bajcsai utca I a Bajcsai utca II-vel csaphat össze a fináléért. A kupát tavaly először elhódító Bajcsai I soraiban kérdéses például Molnár Tamás szereplése, aki az elmúlt vasárnap rásérült arra a térdére, mellyel hónapokat kellett kihagynia a Kiskanizsai Sáskák színeiben is a megyei első osztályban.

Lehet azonban még egy hiányzója is a vasárnapi programnak, de a szóban forgó úriember azért hozzátette, reméli, addigra elvégez.

– Engem itt a piacon mindig megtalál, vasárnap is biztosan lesz munka és látja, most is itt vagyok, de bízom abban, hogy a döntőre odaérek – kezdte Mike András, aki önmagáról egy igazi Móricz kupás rekordot is számon tart.

Egy kis számolgatás ilyen hosszú sportos történet apropóján amúgy sem jön rosszul, tehát a Móricz Kupán először 1974-ben indult útjára a labda. Maradjunk annyiban, ez nem mostanában volt.

– Én pedig a negyediken, vagyis 1977-ben már pályára léphettem a kupa keretében – folytatta a különböző terményekkel foglalkozó, amúgy agrár végzettségű focirajongó. – Már jó ideje én vagyok az, aki a legtöbb tornán részt vett, hiszen hetvenhét óta folyamatosan a pályán voltam. Rendben, egy esztendő kimaradt sérülés miatt, de úgy higgye el, az én sorozatom így is majd negyvenéves.

Mike András úgy tervezi: vasárnap délelőtt megérkezik a piacról a döntőre is, mert ott a helye a Móricz Kupa fináléjában. Fotó: Kühne László

Persze, a kezdetekkor, meg a rákövetkező időszakban egészen más volt minden.

– 1960-as születésű vagyok, vagyis amikor először játszottam, még az ifjúságiaknál szerepelhettem – folytatta Mike András. – Mit is mondhatnék azokról az időkről? Az tényleg a kupa aranykora volt, meg jöttek utána a nyolcvanas évek, amikor nem csak füvesen, de salakoson is játszhattunk, több száz néző előtt. Úgy állták körül a pályákat, hogy szinte be sem tudtuk rúgni a labdát, ha kiment az oldalvonalon. Meg a sok nagynevű futballista a díjátadókon, na, akkor tényleg volt élet, igaz, az emberek is mások voltak.

A kupa ugyanakkor továbbra is létezik, s ezt jóleső érzéssel veszi tudomásul „rekorderünk".

– Mindehhez a hosszú esztendők során kellett Kápolnás Zoli szervezőkészsége, aki lehet, hogy időnként nehéz eset, de mindig a csapatok javát akarta segítőivel együtt – szólt elismerően a szervezőkről is. – Tartsák is meg jó szokásukat, szervezzék a kupát továbbra is, már csak azért is, hiszen akkor nekem is összejöhet az a bűvös negyven esztendő. De ha összejön, akkor sem állok le: nyaranta a Móricz Kupát nem lehet megunni...