Harmadik félidő: Hát ez meg már megint mi volt?

Az MTK, a Ferencváros és a Videoton révén a honi klubfoci ezúttal is kiitatta a keserű kupát szurkolóival. Fenékig...

A Debrecenről most nem értekeznék, a Loki e sorok írásakor még a Rosenborg elleni visszavágó előtt volt az Európa Ligában, minimális sansszal, hiszen a norvégok múlt héten 3:2-re nyertek Magyarországon.Ami a többi nemzetközi kupacsapatunkat illeti, lehangoló a kép.Az MTK úgy zuhant ki az EL-selejtező első körében, mintha ott sem lett volna. Persze, mondhatjuk, hogy a szerb Vojvodina izmos vetélytárs volt, de ez nem magyarázza azt, hogy a magyar pontvadászat idei bronzérmese megye II-es szinten, erővel és bátorsággal futballozott az újvidéki visszavágón.A Ferencváros szereplése még ennél is fájóbb, hiszen az NB I második helyén záró zöld-fehérek tavasszal végigverték a teljes magyar mezőnyt, és úgy tűnt, végre tényleg összeérnek.

Nos, a bosnyák Zseljeznicar ellen kiderült, hogy mennyit ér a honi mezőny végigverése, és az is, hogy magyar focivalóságban az összeérés nem önbizalmat, hanem elbizakodottságot jelent. Az FTC-nél is akadnak persze kifogások, ezek részben jogosak is, de a minden tekintetben gyengébbtől való pofon akkor is érthetetlen. Az ország legnépszerűbb csapata komoly identitásválságban van, és a modern klubot álmodó vezetés eredmények nélkül képtelen lesz „modern” közönséget toborozni magának.És akkor a Videotonról... A székesfehérváriak bajnokhoz méltatlan teljesítményt tettek le az asztalra, sőt, inkább az asztal alá. A walesi vetélytárs elleni hosszabbításos továbbjutás után a csapatnak sansza nem volt a fehérorosz BATE ellen a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Az eredmények mellett a mutatott játék is vérszegény volt, igaz, a mai Videotonnak nem sok köze van a két hónappal ezelőtti bajnokcsapathoz.

Azt nehezen lehet megmagyarázni a fehérvári szurkolóknak, hogy egy aranyérmesnél miért kell edzőt váltani és a fél keretet kicserélni. Főképp, miután kiitatták velük (velünk) ezt a keserű kupát...Klubcsapataink tehát idén sem tudtak kibújni önmagukból, siralmas összképet hagytak maguk után. Utolsó reménységünk a nemzetközi színtéren az utóbbi időben valamit végre mutató válogatott, de ez a nyári produkció a Dárdai Pált elveszítő nemzeti együttesnek sem kedvez éppen.