A Mendelssohn Kamarazenekar nagyszerű hangversenyével ért véget a Harmonia Albensis-sorozat

Régi adósságot törlesztett a sorozat szervező bizottsága, a szomszédvár immár három évtizedes múltra visszatekintő, Bartók-Pásztory-díjjal kitüntetett, az országhatárokon innen és túl is ismert, városunkban mégis alig néhány alkalommal fellépett zenekarának meghívásával. Az együttes történetének rendkívül mozgalmas időszakát éli: a múlt héten a világsztárok sorát Veszprémbe szólító Auer-hegedűfesztivál rezidens zenekaraként hat nap alatt négy estén léptek közönség elé más-más műfajban és programmal. Magas szakmai színvonalukat igazolta, hogy a fáradtság legkisebb jele nélkül játszották végig igényes, zenetörténeti ritkaságokat felvonultató, id. Major István által moderált műsorukat, újabb emlékezetes zenei élménnyel ajándékozva meg a Ciszterci templomot zsúfolásig megtöltő hallgatóságot.

A Kováts Péter vezetésével működő Mendelssohn Kamarazenekar koncertje zárta a Harmoni Albensis sorozatot
Fotó: Koppán Viktor

Az estet oldott hangulatban indította Gustav Holst Szent Pál-szvitje. Az angol zeneszerző akinek nevét a Bolygók című nagyzenekari műve tette ismertté 1906-tól a londoni Szent Pál leányiskola zenetanáraként működött. Szvitje az intézmény zenekara számára készült, eredetileg fúvós szólamokkal is kiegészítve a partitúrát ( hogy mindenkinek jusson benne tennivaló jegyezte meg tréfásan a komponista), ám a mű végül vonószenekari formában jelent meg és vált népszerűvé. A négy tételes, rendkívül dallamos, a szó legnemesebb értelmében vett szórakoztató kompozíció megérdemelten aratott nagy sikert a lendületes, a karaktereket pontosan visszaadó, gondosan csiszolt előadásnak köszönhetően.

Holst után egy igen ritkán játszott szerző, Anton Arenszkij Variációk egy Csajkovszkij-témára (op. 35) című darabját hallhattuk. Az orosz romantika 44 évesen elhunyt jeles komponistája (a moszkvai Konzervatóriumban többek között Szkrjabin és Rahmanyinov tanára) alkotóként nem titkoltan nagy kortársa, Csajkovszkij zenéjének hatása alatt állt. Kollégája iránti feltétlen tiszteletét fejezte ki e művében is, amikor témáját Csajkovszkij Gyermekdalok (op. 54) című sorozatból vette. (Eredetileg 2. vonósnégyese lassú tételének szánta, utóbb dolgozta át vonószenekarra.) Ám nemcsak a téma, de a sötét színekben tobzódó hangszínek, a borongós atmoszféra is Pjotr Iljics muzsikájának jellegzetes hangütését idézi. A Mendelssohn Kamarazenekar nagyszerűen, finom érzékenységgel, robbanó effektusokkal, ragyogó, minden hangszercsoportra vonatkozóan kiegyenlített hangzással játszotta el a kompozíciót.

Programjukat Mendelssohn 13 évesen komponált d-moll hegedűversenyével zárták, Kováts Péter szólójával. A darabot az idei Filharmónia-bérletben Baráti Kristóf előadásában is hallhattuk: érdekes volt találkozni vele egy sokkal impulzívabb, drámaibb megfogalmazásban. Kováts Péter a mű a klasszikus formába rejtett kamaszos szertelenségét, olykor még kiforratlanul hirtelen karakterváltásait kiaknázva, briliáns technikai felkészültséggel, szárnyaló hangon tolmácsolta Mendelssohn ifjúkori remekét. A hatalmas vastapsot két, a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből 1823-32 között megjelent sorozatából vett verbunkos dallammal, valamint Csajkovszkij pompás Vonósszerenádjának örökzöld Keringőjével köszönték meg vendégeink.