Tudomány

2015.09.02. 14:23

Magyar kutató a papírfák és gleccserek között

A természettudósok hallatán sokunknak az egykor rettegett szemüveges-köpenyes kémiatanárunk jut eszébe, na és persze a végeláthatatlan, kibogozhatatlan egyenletek sora. Holott nincs még egy olyan hivatás, ahol ennyire ne lenne szükség nyitottságra, fantáziára és nem utolsósorban egy nagy adag kalandvágyra.

Szám Dorottya

Hampel Henrietta biológia és kémia szakos tanárként végzett Szegeden. Még egyetemista korában sikerült elnyernie egy ösztöndíjat, amelynek köszönhetően elindult a sok-sok tapasztalatot és országot magába foglaló tudományos pályája.

Doktori értekezését a genti egyetemen írta tengerbiológiából. Kalandokkal teli, korántsem mindennapi életérő árulkodik, hogy dolgozott Belgiumban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Jamaicában és Angliában is. Három évig az Európai Bizottság Kutatási Osztályának munkatársa volt. Belgiumban ismerte meg későbbi férjét, Raul Vazquezt. Jelenleg Ecuadorban, Cuencában élnek két kisgyermekükkel. Cuenca a Dél-Amerikai ország harmadik legnagyobb városa. A közel 2400 méteres magasságban fekvő város központja 1999 óta a világörökség része.

Hampel Henrietta munka közben

- Ilyen magasságban nincs lehetőség tengerbiológiával foglalkozni, így jött a limnológia, az édesvizekkel, mint összetett rendszerekkel foglalkozó tudomány. 2010-ben a semmiből indultunk. A cuencai egyetemen nem volt olyan kutatóintézet, amely a folyók és tavak ökológiájával foglalkozott, de még irodánk és íróasztalunk sem. Lépésről-lépésre felállítottunk egy laboratóriumot, amely mára egy felszerelt, mintavételi eszközökkel ellátott kutatóhellyé vált. Elindult a Prometeo program, amelynek köszönhetően külföldi kutatókat próbáltak bevonni a hazai tudományos életbe. Ennek az állami ösztöndíjnak köszönhetem a munkámat. Sokszínű nemzetközi közösségben dolgozunk, több egykori európai munkatársam is felvételt nyert a programba. 2014. júniusában az ecuadori állam újabb pályázatot hirdetett, amelyet a hatvan jelentkező közül a mi kutatócsoportunk nyert el. Hozzávetőleg 1,6 millió dolláros támogatást kaptunk ökológiai kutatásokra – mesélte Henrietta, aki örömmel vezetett be a munkája rejtelmeibe.

Közel 300 négyzetkilométeren terül el a Cuenca mellett található Cajas Nemzeti Park.

- Cuenca mellett található a közel 300 négyzetkilométeren elterülő Cajas Nemzeti Park. Közel 3000 tó található itt. Ez a vízgyűjtő terület felelős több millió ember ivóvízellátásáért. Kétszáz tóból vettünk mintát, hogy elemezzük a fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait, valamint a vízben és üledékben élő állatokat. A klímaváltozás első jelei itt, a magashegységi területeken mutatkoznak meg. Az itt élő ökoszisztémák borzasztóan érzékenyek a legkisebb környezeti változásra is. Ha csak fél fokkal is növekszik az éves átlaghőmérséklet, nagy változások mennek végbe. Ami az igazi szakmai kihívást jelenti, hogy nem tudjuk, milyen változások következhetnek be. Csak sejtjük, hogy milyen visszafordíthatatlan változásokat jelent ez a szén és a víz körforgására nézve.

Kiváló vizsgálati eszközt ad az ökológusok kezébe az úgynevezett papírfa, amelynek különlegessége, hogy 3000 méteres magasságban is képes megélni.

Ahhoz, hogy egy fa egy kilogrammnyi faanyagot előállítson, öt köbméter vízre van szüksége. Ha nő a légkörben az üvegházhatású szén-dioxid mennyisége, akkor sokkal több, akár húsz köbméter vízre lesz szüksége a fáknak a hőmérséklet emelkedése miatt. Ennek megfelelően a növényzet sokkal több vizet fog felhasználni, miközben a lakosságnak kevesebb jut. Így függ össze a klímaváltozás az ivóvízellátási problémákkal.

Létezik egy különleges fafaj, a polylepis, vagy más néven papírfa, amely képes 3000 méter felett is megélni, kiváló vizsgálati eszközt adva ezzel az ökológusok kezébe. Egy spanyol kollégámnak köszönhetően ma már a papírfákat is vizsgáljuk.

Ő előnyben van – mondja Henriett – mivel a spanyol a közös nyelv. Ezt csodálkozva hallottam és rögtön megfordult bennem a kérdés, hogy hát miért nem az angol. De Henrietta, aki egyébként folyamatosan beszél spanyolul, csak mesélt tovább, az Ecuadorról bennem élt sztereotípiák pedig sorra dőltek meg.

- Sokunknak a banán és a kakaó az, ami először eszünkbe jut az országról. Az már kevésbé ismert, hogy az ország egyik fő kiviteli cikke a mezőgazdasági termények mellett a nyersolaj. Az olaj azonban nem tart örökké, az egyoldalú export pedig sebezhetővé teszi az országot. A nyolc évvel ezelőtt hatalomra került és jelenleg is regnáló kormány ezt felismerve hihetetlen összegeket áldoz a természettudományos kutatásokra. Egy olyan fejlődés érzékelhető az országban, amely Európában már régóta nem. Támogatják a vállalkozókat. A vállalkozás egyfajta kedvelt életstílus. Bármerre jártam az országban, mindenhol kis boltokkal, családi vállalkozásokkal találkoztam. A fejlődés kulcsa is egészen biztosan a családokban rejlik – mesélte Henriett, aki két kisgyermek boldog édesanyja.

(Archív fotó: Kőrösparti Beatrix)

- Ecuador egy dinamikus gazdasági növekedéssel rendelkező ország, a fejlődő államokra jellemző számos sajátossággal. A mai napig a sokgyerekes család az elfogadott minta. Nem ritka, hogy egy család nyolc-tíz gyermeket nevel. A népesség átlagéletkora ennek megfelelően alacsony és hazánktól eltérően nem a népességfogyás, hanem a túlnépesedés okozhat gondot. Helyesen felismerte azonban a vezetés, hogy a népességcsapdából a technológiai fejlődés, az innováció és a tudományos kutatások támogatása jelentheti a kiutat – mondta Henriett, majd mosolyogva hozzátette, hogy a saját bőrükön is érzik ezt a fellendülést, kutató férjének nemrég egy előnyös egyetemi állást ajánlottak. Ugyanakkor szeretnék, ha a gyerekeik több időt töltenének Magyarországon, erősebb kötődésük alakulna ki a nagyszüleikhez és az országhoz. Hampel Henrietta és családja minden bizonnyal újabb lehetőségek és kalandok elé néz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!