A tollkalapos festőnő emléke - 130 éve született Komócsin Ilona

Boryné Komócsin Ilona születésének 130. évfordulója alkalmából az idei esztendőt az ő emlékévének tekintik a hagyatékot gondozó utódok Az évforduló kapcsán arra kértük Boryék unokáját, meséljen a nagymamájáról, idézze fel személyes emlékeit is.  Kovács Andrásné Csermák Ilona a várban nagyszülei lakrésze előtt fogad bennünket, majd végigvezet a családi bútorokkal berendezett, s a művészházaspár alkotásaival díszített szobákon. Szinte vonzza a tekintetet Komócsin Ilona ifjúkori kalapos önarcképe: arcának szépsége, merengő szeme, különleges tollas kalapja. Kisérőnk azt meséli, gyermekkorában a nyarakat a várban töltötte, szüleivel együtt stráfkocsival költöztek ki a városból minden nyár elején. Nagyapja, Bory Jenő halála után, 1959 decemberében pedig végleg ideköltözött a nagymamájához.

Komócsin Ilona tollkalapos önarcképe is látható a Bory-várban
Fotó: a Bory-vár archívuma

Virágcsendéleteket, portrékat festett, de finom tortákat is sütött: 130 éve született Komócsin Ilona

Így tehát Kovács Andrásné Ilona azon kevesek közé tartozik, aki személyes emlékeket, élményeket őriz a művészházaspárról. Boryné Komócsin Ilonához különösen gyengéd lelki szálak fűzték. Annyira imádta az általa sütött tortákat, hogy néha eldugott belőlük egy szeletet. No és persze, csodálta a nagymamáját akkor is, amikor ecsettel a kezében a festővászon előtt megfigyelhette. – Egyszerűen, természetesen éltek, elfogadták az életet, ahogyan adódott – mondja.

A főhadnagy Bory Jenőről az I. világháború idején festette ezt a portrét

– A nagyanyámnak a festés jelentette a pihenést, a család és a házimunka mellett. A maga ültette virágokról örömmel festette csendéleteit, nagy részük itt található, de sokat elajándékozott, cserélt és megrendelésre is készített. A hatalmas műteremben ugyanúgy, mint a művészpár lakásában jó érzékkel, meleg színekkel komponált virágcsendéletek függenek a falakon. A festőnő felülmúlta ebben Bory Jenőt, aki – mint az a kandallós szobában látható kép is igazolja –, egyszer megpróbált virágcsendéletet festeni, de „olyan férfiasra” sikerült neki. Nem csak virágcsendéleteket, de portrékat is festett Boryné Komócsin Ilona: – Különösen fontos számunkra a Székely Bertalanról készült portré – mutatja a képet unoka –, mivel a nagyanyámnak ő volt a mestere a budapesti Mintarajziskolában. Ott ismerkedtek meg a nagyapámmal, aki szintén látogatta a festőművész óráit. Az idős Mester elismerte és többször jutalmazta Komócsin Ilona rajzait, talán ennek köszönhető, hogy modellt állt neki, és ő is megfestette a tanítványát. Székely Bertalan, amikor látta, milyen szálak szövődnek a nagyszüleim között, azt mondta Bory Jenőnek: „Jól teszi uram, ha elveszi ezt a kislányt, mert így tökéletesedik a faj”. Szavait nagyapám sokszor idézte a várba látogatóknak, persze iróniával, mert sem a gyermekeik, sem az unokáik nem akarták követni őket a művészi pályán.

Boryné lefestette a férjét, a saját családtagjait, készített képeket közéleti és egyházi személyiségekről, egyszerű emberekről, akiknek érdekesnek találta az arcát. Prohászka Ottokár püspök portréját is megfestette: ez a püspöki palota arcképcsarnokában található. De Boryné készítette az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom oltárképét: – Az 1949-ben készült, tavaly restauráltatott oltárképnek az az érdekessége, hogy Szűz Mária modellje az akkor 13 éves nővérem, Mátrai Gyuláné Csermák Klára, Boryék unokája volt. A kis Jézust, kezében az országalmával pedig egy közelben lakó kisfiúról festette a nagymamám – meséli Kovács Andrásné.

Borynénak életében önálló kiállítása nem volt: alkotásait a Vörösmarty Társaság emléktárlatán láthattuk 2004-ben. Akkor festményeivel, életének képes dokumentumaival sikerült egy kicsit közelebb hozni hozzánk. De eddig még nem jelent meg a festőnő csendéleteit, portréit bemutató művészeti album, amelyben szerepelhetnének a róla készült Bory Jenő-szobrok és festmények is: a kötet emléket állíthatna a festőnek és a múzsának egyaránt.