Üveg, amely életre kelti a fényt

Grünceisz László rajztanár 38 tanévvel a háta mögött, számtalanszor találkozott művészettörténet tanítás kapcsán a gótikával, az ólomüveg készítéssel.

– Mindig elbűvöltek a templomok színes üvegablakai, de eszembe nem jutott évtizedeken át, hogy lehet Magyarországon is ilyet, vagy hasonlót készíteni – mondja László. Egyben igazat ad feleségének, Zsuzsának, aki szerint a rajztanítás nem elégítette ki a művészet iránti vágyait. Sokat festett, kiállításai voltak, képei az intellektuális közönséghez jutottak el. Mégis keresett valami mást, maga sem tudta, mit. Amíg 1998-ban egy újságban olvasott valakiről, aki Tiffany üveg készítésével foglalkozik.

– Akkor azt mondtam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Közben kiderült, hogy az illető Zsuzsa egykori iskolatársa. Felkerestük budapesti műhelyében Szijártó Tibort, akinél láthattam, hogy miről is szól a Tiffany üveg készítés. Abban a hónapban a fizetésünket üvegre és csiszológépre, szerszámokra költöttük – emlékezik László nevetve. Zsuzsa szerint a férje remek memóriájával szinte lefényképezte a technikai fogásokat.

Grünceisz László és a fehér üveg

– Tibor néhány technikai megoldást elárult akkor, néhány év múltán pedig már azt kérdezte, hogy Lacinak lenne-e kedve neki dolgozni – mondja Zsuzsa. Ugyanis bár évek kellettek az üvegművesség elsajátításához, a „tanítvány” hamar és jól megtanulta a szakmát. Ránéz egy üveglapra és már ösztönösen dolgozik. De időigényes és kényes az üveggel való munka. Szinte mindig elvágja a kezét a csiszolásnál. Ennél nagyobb jelentőséget tulajdonít azonban annak, hogy megfeleljen a megrendelők kéréseinek. Tizenhét éve teszi próbára a türelmét ily módon. Zsuzsa sokat segít, mert bár egyedül is lehet csinálni, de rengeteg ideig tart. Vallja, hogy az üvegfelület ő nem úgy nézi, mint egy-egy üvegdarabot, hanem képként. Formában, színben fogalmaz. Ha úgy érzi, hogy az kell, elmegy a megrendelő lakásába, megnézni, honnan kapja majd a fényt az üveg.

– El kell dönteni, hogy átlátszó legyen, vagy inkább diszkrét. Üvegmintákat viszek magammal, hogy lássam, melyik illik a lakásba. Aztán rajzot készítek arról, hogy milyennek tudom elképzelni a munkát – magyarázza László. Örömmel tölti el, hogy 17 év alatt a megrendelőinek mindegyike megdöbbent a végeredmény láttán.

– Amikor festettem, ez nem így működött. Akkor saját kedvemre készítettem el a képet, aztán az vagy megtetszett valakinek, vagy nem. Itt meg kell felelni a megrendelő igényének. Nagy felelősség, úgy készíteni valamit, hogy valaki azzal együtt fog élni, azt valószínűleg minden nap látja. Az ő fejével kell gondolkozni, az ő szemével látni. Megnyugvást ad, ha évek múltán azt halljuk, hogy a munka még ma is mennyire tetszik – álltja. Tény azonban, hogy ma, amikor reneszánszát éli a Tiffany üveg, a név hallatán a színes üvegre gondol az ember.

Amikor a művészet és az üveg találkozik

– Nem árt az óvatosság. Ha a színeket szabadjára engedjük, a munka könnyen giccsbe hajlik. Amikor erre rájöttem, támadt egy ötletem. Beszéljen inkább a fehér üveg. A fehér sok félesége erősítse egymás hatását. Ha különféle csiszolt fehér üvegekkel díszítünk egy ablakot, nem vonjuk el a figyelmet a mögötte levő természettől. Örülök, hogy néhány megrendelő fogadókész erre, hiszen az üvegkínálatban sok féle fehér van. Ez egy új irányvonal, ugyanakkor fehér üvegből kevés színnel is csodát lehet tenni. Az üveg varázsát vesszük el, ha nagy felületeket ízléstelenül készítünk színes üvegből. Finom és elegáns a csak fehér – szögezi le Grünceisz László. Valóban. Otthonuk nappalijának francia ablaka a gyönyörű kertre néz. A látványhoz illő az ablaküveg pusztán fehér, diszkrét díszítése. A bejárati ajtó ugyancsak a keze munkáját dicséri, a tükör és a térelválasztó szintén. Jól példázva, hogy mennyi féleképpen felhasználható lakásunk diszkrét és elegáns díszítésére az üveg. Amely ahol kell, fehér, ahol lehet, színes.

– Mára a festés háttérbe szorult, fejben festek – vallja László. Képek vannak ugyan a fejében, de idő hiányában nem alkot. Az üveggel fejezi ki a gondolatait. Hiszen ha csak egy szál piros tulipánt kér valaki a konyhaszekrény vitrin üvegére, az sem mindegy, hogy hány féle pirosból, milyen vonalvezetéssel készül. Nem művészetnek, hanem szép kézműves munkának tartja ezt. Alkotómunka, amíg fejben eldönti, hogy milyen legyen a kép. A készítés pedig már iparos munka.

Egy színes üveggel díszített bejárati ajtó

– Az emberek természetes anyagokat szeretnének látni maguk körül a lakásban, ez igényességet, lelki szükségletet tükröz. Örülök, hogy erre ma van igény – mondja. Az üveg ősi anyag. Lehet ugyan értéktelennek tartani, hiszen folyékony, kvarcszemcsés, formázható massza. A pezsgős üveget vissza sem veszik. De nem intézhetjük el csupán ennyivel, hiszen annyira velünk él. Átlátunk rajta, beengedi a fényt. Életünk része.

Meglepő, de több száz féle létezik

Ma már tudja, hogy több száz féle üveg létezik. Keményebb, lágyabb, sőt, a hangjuk sem egyforma. Megtapasztalta, hogy melyiket hogyan lehet eltörni, egy ív miként vágható ki anélkül, hogy elpattanna. Vallja, hogy az üvegfelületet úgy kell elkészíteni, hogy a későbbi törést megelőzzük, de szép legyen a munka. Sok idő ráment, amíg megtanulta.