Ciklámenes geotúra (2. rész)

Útközben bíborszínű és kicsi sárga sarkantyúszerű virágok szegélyezik az ösvényt. Túravezetőnktől megtudjuk, hogy ezek a bíbor és kisvirágú nebáncsvirágok. Különös jellemzőjük, hogy érett, hosz-szúkás magtokjuk érintésre hirtelen megnyílik, s nagy erővel szórják szét pici magjaikat. Ki lehet próbálni! Pattognak fel a magtokok, szétszóródva a magokat, hogy új élet csíráit teremtsék meg.

A ciklámenről Rómer Flóris türtszirom néven tett említést (Fotó: Császárné Vörös Zsuzsa)

Hamarosan elérkezünk egy újabb táblához. Természetvédelmi terület, itt már csak a kijelölt úton szabad továbbmenni. A ciklámenes védettség alatt áll, ez a terület az egyetlen hely a Bakonyban, ahol megtalálható a virág. Itt már érdemes beleszimatolni a levegőbe, finom illatát akár érezhetjük is. Ki talál rá elsőként? Fürkésszük a domboldalt, persze jó néhányan nem igazán tudjuk, mit is keresünk. Ilyen pici? – csodálkozunk rá a kis rózsaszínes virágra. Igen, itt ilyen nagyságban pompázik a maga természetességével.

Megpihenünk egy farakásnál, ami mellett újabb erdei ciklámenek díszlenek. Már épp kezdtünk elfáradni a melegben gyalogolva, de ez a kis pihenő alkalmat ad arra is, hogy szomjúságunk mellett tudásszomjunkat is oltsuk. Czibula György mesél a ciklámen késő nyári-őszi virágzásáról. Bakonyi előfordulásáról először Rómer Flóris tett említést 1859-ben türtszirom néven. Élőhelye, a Hódos-ér elnevezésnek eredete a hódokhoz kötődik, mivel ezek az állatok régebben itt is szép számban éltek, főleg a vízfolyás torkolati részén.

Mesterséges kőrakásokat láthatunk a meder mentén, ezek egy régi, fát szállító kisvasút nyomai.

(Folytatjuk.)

Császárné Vörös Zsuzsanna