A legszebb hangszeren – szüreti kórusfesztivált rendeztek Dunaföldváron

Az est főszereplői a közös éneklés elszánt hívei: a balatonföldvári Sonoro Kórus, a tiszaföldvári Pedagógus Női kar, a dunaföldvári Annamatia Női Kar és a Cantemus Kamarakórus.

Az Annamatia kórus Kun Erika karnagy vezénylésével egyszerű természetességgel énekelt trubadur dallamot , népdalfeldolgozásokat és spirituálét is

Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, a sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja – ezekkel a kodályi szavakkal nyitotta meg a koncertet és köszöntötte a jelenlévőket Fafkáné Simon Ildikó, a Művelődési Központ munkatársa. Erről a zenekultúráról tettek tanúbizonyságot a fellépő kórusok. Megszólaltatták a legszebb hangszert, s ízelítőt adtak a kórusirodalom sokszínűségéből. A harminkét éves múltra tekintő Annamatia Kun Erika karnagy vezénylésével egyszerű természetességgel énekelt trubadur dallamot , népdalfeldolgozásokat és spirituálét. Szép gesztus volt, hogy a népdalokkal a vendégkórusoknak is kedveskedtek.

A nyolcvanas években egyházi kórusként indult Cantemus vegyeskar előadásában remekül szólt az Alleluja, Gordon Young műve, s finom líraiság áradt a francia szerelmi dalokból. Mindkét kórust Perémi Erzsébet kísérte zongorán. A vendégek közül a tiszaföldváriak léptek először a színpadra. A pedagógusokból álló női kar csak 2006-ban alakultak. De éneklésükkel bizonyították, hogy 2011-ben méltán kaptak arany minősítést. Erdős Mihályné karnagy irányításával ízelítőt adtak széles repertoárjukból. Különösen szépen szólt az Áldalak búval, vigalommal című József Attila-vers Karai József feldolgozásában.

A nyolcvanas években egyházi kórusként indult Cantemus vegyeskar előadásában remekül szólt az Alleluja, Gordon Young műve (Fotó: A szerző)

A legnagyobb sikert a negyvenéves múltra visszatekintő balatonföldvári vegyeskar aratta. Sonoro nevükhöz méltóan fényes, zengő énekükkel, szellemes és magas színvonalú produkciójukkal bearanyozták az estét. Két paródia is szerepelt a műsorukban. Az egyik- Schöggl darabja, A tréfás pisztráng, amelyben a szerző Schubert jól ismert dalát írta át – hol Mozart finom éji zenéjét idézve, hol Beethoven patetizmusát. A dalban Weber bűvös vadásza horgásszá változott, jelen volt Wagner zengő kórusa, s Liszt romantikus szimfóniája is. A zárószám szintén egy paródia volt, egy zenei szakszavakra épülő „halandzsa” szövegű dal, az Indalata Italiana, nem kevés derültséget kiváltva a közönségből. A vegyeskart Kapusné Dojcsát Edit vezényelte. A nézők élményeit, remek hangulatát talán csak a négy kórus közös éneklése tetőzhette volna. De az énekesek így is „vidáman játszva űzték a bút”.