Török Ádám : Ordibálok, meg fuvolázok

– Milyen emlékeket őrzöl például a Fapadról?

– Csodás emlékeim vannak Dunaújvárosról. A Kiscsillagban is többször felléptünk, a Fapadról, és több helyről is jó emlékeket őrzök. Nagyon szerettem ide járni, és most is szeretek, ha meghívtok. Végigturnéztuk itt a hetvenes éveket. Jártunk ide az LGT-vel, Zalatnay Cinivel is, de mi magunk a Minivel is többször voltunk itt, a Tátrai-Török Tandemmel a Pintesben léptünk fel, jártunk ide a szabadtérire, csináltuk az Ifiparkot is. Csak jó emlékeim vannak. Sajnos manapság már elég keveset vagyunk itt . Nem hívnak ide minket valamiért, pedig marha jó a Mini Trió is, nem beszélve az új Miniről és az ős Miniről. Mindezek mellett nekem szólóműsorom is van. Négyfajta műsor, egyik jobb, mint a másik.

– Hogy sikerült összehalászni újra az ős-Minit?

– 2011-ben a negyvenéves évfordulónkra összeálltunk megint Papp Gyuszkóval, a Nemecsekkel (Németh Tamás - szerk.), Nagy Pistával, és óriási sikerünk volt, ami azóta is tart. Ahová megyünk teltházak előtt játszunk. Kihoztunk velük egy lemezt, a Fruit Pebbles-t, ami a korábban ki nem adott dalokból állt össze, és egy igazi, hamisítatlan LP-n jelent meg. Nagy kitüntetést kapott ez a lemez, tavaly tizenkét szakíró minden idők legnagyobb rock LP-i között a második helyre szavazták meg az együttes lemezét. Csak a Syrius előzte meg az Az Ördög álarcosbáljával, ami igazán kitüntető helyezés. Tehát nagy rangot vívott ki. Most kihoztunk az Emlékút a Balladafolyón címmel egy lemezt, amin vannak új nóták, de rákerült a Mini klasszikus felállásának összes stúdiófelvétele is. Nagyon kedvemre valóan működik ez a dolog.

– Hajós András azért szüntette be az Emil Rulezt, mert nem tudta elképzelni, hogy harminc év múlva is a Zazi a metrón-t énekeli. Te hogy tudod ugyanolyan lelkesedéssel nyomni a Gőzhajót?

– Nagy dolognak tartom, hogy el tudom játszani hatezredszer, hétezredszer is a Gőzhajót. Megmondom miért. Mert én mindig máshogy játszom. Rengeteget improvizálok, soha nem ugyanolyan, ezért is tudom megcsinálni. Mindig, újra és újra megváltoztattam a ritmusszekciót. Fiatalokat vettem be mindig a zenekarba, és ettől máshogy szólt. Így már nekem is máshogy kellett játszanom. Talán csak ennyi a titok. Sokféle formában kell előadnom, például játszom géppel is. Én élőben játszom, énekelek, fuvolázok, de gép kísér. Ez egy adottság, hogy máshogy és máshogy is tudod játszani a dalaidat. Mindemellett persze van teljesen új műsorom is, nemcsak a régi sikerekből akarok megélni. De az nem kell az embereknek valamiért. Mindenki csak azt várja, hogy felcsendüljön a Vissza a városba. Ha nincs Gőzhajó, ha nem csendül fel a Kereszteslovag, akkor elégedetlen a közönség. Én pedig hajlok a szóra, eljátszom ezeket nekik.

– Mi köt össze Méry Péterrel, hogy kerülsz most ide?

– Méry Péter egy nagyon, nagyon régi haverom. Mint Mini rajongó kezdte a Bem rakparton kissrácként. Közelről ismerem, de nem csak őt, a barátnőjét is ismertem, aki furcsamód a Mini első dobosának, Doxának a felesége lett. Most a Hawaii-szigeteken élnek. Nem is olyan régen voltam náluk. Méryt régen ismerem, megvan az negyven éve is. Később aztán ő is elkezdett ordibálni, és csináltunk közös bulikat is vele.

– Meglehetősen későn találkoztál a hangszerrel. Hogy került a kezedbe a fuvola?

– Valóban, huszonkét éves koromban kezdtem csak elfuvolázni. Sajnos kicsit későn. Láttam Chris Wood-ot, a Traffic együttessel ezerkilencszázhatvannyolcban fuvolázni a Kisstadionban, és óriási hatással volt rám. Később rátaláltam a Jetrotull-ra Ian Andersonra, ami szintén meghatározó volt. Aztán jött a király, Ráduly Misi, aki a Syriusban szaxofonozott és fuvolázott. Hallás után tanultam meg fuvolázni, tulajdonképpen tőlük. Aztán valahogy úgy alakult, hogy megragadtam ennél a hangszernél. Most már szerénytelenség nélkül mondhatom, a világ legjobb fuvolistái közt tartanak számon. A telefonomon is fent van az az amerikai applikáció – az Allabout the flutes, minden a fuvoláról –, ahol benne vagyok az első tízben a világ legjobb rock fuvolistái között. Az amerikaiak raktak bele, nem én magam. Olyan társaságban vagyok, mint Ian Anderson, Mel Collins, Thijs van Leer a Focusból, vagy King Crimson.

– A szakmai karrieredre már rég óta büszke lehetsz. Ahogy tudom, a család körül is minden rendben. Jut rájuk idő?

– A kisfiam, Török Dániel eddig egyedüli magyarként K–1-es világbajnok lett, két sportágban, kyokushin karatéban és K–1-ben is kétszeres Európa-bajnok volt. Megvalósította minden versenyző álmát, a csúcson hagyta abba. Duisburgban élnek a sport miatt. Nemrégiben megszületett a kislánya, az én első unokám, Török Daniella, aki szerintem óriási sportoló nő lesz. Már most csodálatosan erős. Három hónapos, és már mindent tud.

– Vannak-e még terveid, kezdesz-e új dolgokba?

– Nagyon sok tervem van. Csak addig szeretnék zenélni, amíg jól játszom. Van most ez a négy formációm, szerencsére mindenhova hívnak. Hajnalban indulok Svájcba a Mini Trióval. Van három nagy bulink Zürichben. Szeretnék még három-négy hatalmas körömpörköltes pacalos bulin részt venni, iszogatni, és persze zenélni ameddig bírom. Én nem panaszkodom, ma is működöm.

– Nem gondolkodtál azon, ha netán Európa szebbik felére, vagy Amerikába születsz, akkor máshogy alakulhattak volna a dolgok, más életed lenne?

– Elmesélek egy sztorit, bár lehet, hogy szerénytelennek tűnök. A kilencvenes évek elején egy svájci menedzsernél voltam szerződésben, aki egyébként Billy Cobhamnek is a svájci menedzsere volt. Ő azt mondta nekem, hogy ha a Gőzhajót Amerikában írom, akkor most helikopterrel járnék. Később, kilencvenháromban meghívtam a Mini huszonöt éves jubileumi koncertjére a BS-be. Látta, hogy hatezer ember összejött, akkor is azt mondta, ha ezt Svájcban csinálom, Montreaux-ben hatalmas házam lenne a villasoron. Ide születtünk, a mi kis szerény világunkban élünk. Én imádok itt élni. Nem vagyok elégedetlen a sorsommal.

– Hogy csinálod, hogy megmaradtál ugyanolyan ember, hogy nem szálltál el a sikerektől?

– Hát, a fene tudja. Talán azért, mert vannak a barátok. Itt vannak a haverok, mint például, az a dunaújvárosi haver, aki itt jön éppen, a Prosek Zoli. Nem gondolkodtam ezen. Én világéletemben zenész voltam, de pontosan ugyanolyan ember vagyok, mint ti. Csak én ordibálok, meg fuvolázok, ti meg a csajokat szeretitek addig.