Sóhajok hídja és disznótartó fényudvar - raktártúrán jártunk az olvasás hétvégéjén

Jubilált vasárnap a könyvtári raktártúra, az érdeklődés évről-évre megvan, egy, másfél tucat könyvtári látogató mindig kíváncsi arra, mi lehet az olvasószolgálati pultokon, ruhatárakon, kötetekkel dugig tömött polcokon túl. Így volt ez vasárnap is: a fele részben kisdiákokból álló csoportot Varga Éva módszertanos könyvtáros és Hegedűs Éva, húsz éve nyugdíjas egykori könyvtáros kalauzolták, s villantottak fel érdekes sztorikat a polcközti életből. A raktártúra ötlete egyébként az azóta sajnálatosan korán elment egykori igazgatóhelyettestől, Klausz Gábortól származott.

A raktárúra kiindulási helye hétköznapi látványt nyújt vasárnap délben

Először a felnőtt kölcsönző emeleti raktárába mentünk. Itt van a VMK-s zsargonban csak Sóhajok hídjának nevezett átvezető rész, amelyen magasabb látogató már inkább csak rogyasztva haladhat át. Különben is, ha könyvtárban akarsz dolgozni, legyél alacsony, vékony és sasszemű, hogy az alacsony helyiségben sűrűn rakott polcrendszerek között se a beszorulás, se a hasraesés ne fenyegessen - a világítást ugyanis folyton kapcsolgatnunk kellett magunk előtt. Szűk és elég meredek lépcsők, kacskaringós haladási irányok - a könyvtárosokat ezentúl nem csak közismerten bravúros memóriájuk, de jó kondíciójuk miatt is irigyelhetjük.

Itt van az eredetileg Horthy Miklós művelődési háznak szánt, majd 1952 augusztusában ünnepélyesen könyvtárnak avatott épület eredeti, ipartörténeti jelentőségű hangos liftje is, amelyben könyveken kívül más nem nagyon utazhat, pedig izgalmasnak találtuk volna.

A felnőtt kölcsönző emeletéről szédítő lepillantani. Művelődési ház korában még nem létezett a galéria

Sztálin összes egy kartondobozban, hatalmas kerekekkel ellátott guruló polcrendszerek, a könyvtár minikönyv kollekciója és persze könyvek, könyvek mindenhol...Másodjára az épület másik felébe mentünk, ahol valamikor a gyerekkönyvrészlet működött. A belső raktárak jó néhány szülinapi és szilveszteri bulit láttak, miután itt a polcok némiképp szellősebben állnak és a belmagasság is elfogadható - tudtuk meg a könyvtár két évtizede nyugállományba vonult munkatársától. Hegedűs Éva kalauzolás közben egy kopott fényudvart is megmutatott.

- És itt tartotta a gondnok a disznóit az 50-es években - derült ki a ma galambok uralta zsebkendőnyi, lekövezett területről. Hogy hány disznója volt a gondnoknak, nem derült ki, de a dokumentumok szerint a férje, azaz maga a könyvtáros háromezres könyvállomány felett rendelkezett.

- Az olvasók még jó ideig nem járhattak szabadon a polcok között - emlékezett a szabadpolcos időszak előtti érát még megtapasztaló Hegedűs Éva. - Úgyhogy, ha valakinek kellett egy Jókai-regény, vagy kicipeltünk neki ide, az előtéri asztalhoz egy ölnyit, vagy a hátsó raktárból kiabáltuk ki a címeket és az olvasó visszakiabált, azt olvasta-e már, vagy esetleg elviszi...

A legalsó helyiség előtte szenespince volt - ezt is kénytelenek voltak hosszú évekig könyves helyiségnek használni, míg a köteteket tönkre nem tette a folyamatos pára.

A hőskor módszereit mára, fokozatosan természetesen felváltotta a modern tehcnika: bekötőgépek, kompjúterek. A könyvtáros kisasszonyok és fiatalurak helyett azonban még nem sikerült mást kitalálni. Az olvasót ugyanis ma is ugyanúgy ki kell szolgálni, hiszen az ódon épületben az állománynak csak egynegyede van a látható polcokon, a többit a raktárakból kell kikotorniuk a könyvtárosoknak, ahogy már említettük, szűkös folyosókon és labirintusszerű járatokon közlekedve. A korszerű, minden igényt kielégítő városi könyvtár álma azonban az első elhatározás, 1972 óta gyakorlatilag csipetnyit sem került közelebb. Székesfehérvár legnagyobb könyvtárának munkatársai úgy járnak az országos szakmai találkozókra, hogy ha megvalósult fejlesztésről, harminc évesen öregnek és elavultnak titulált és ezért sürgősen felújításra kijelölt, más megyei jogú városokban újonnan épült könyvtárakról esik szó, inkább gyorsan másra terelik a beszélgetést.

Fejre vigyázni! Ha könyvtáros akarsz lenni, jobb, ha inkább alacsony vagy...