Jelen, amely összeköt múltat és jövőt - Interjú Cser-Palkovics Andrással az elmúlt negyedszázadról, Fehérvár helyéről

– Egy emberöltőnyi idő telt el az első szabad választás utáni első szabad városházi közgyűlés óta. Sokunk fiatalként élte meg ezt az euforikus időszakot, mik az ön személyes emlékei erről a sorsfordító időszakról?

– Az emberek már-már romantikus elképzelésekkel, óriási várakozással tekintettek erre az egész változássorozatra. Volt bennük persze nem kevés bizonytalanság is, mégis, mindenki nyitottan állt a változások elébe. Örök emlék marad például, hogy amikor elmentünk az első választási kampány idején kopogtatócédula-gyűjtésre, még azok is behívtak egy süteményre bennünket, akik egyébként nem nekünk adták a kopogtatócédulát. Akkor mindenki tisztelte a másik véleményét és persze várta, hogy ez a hirtelen jött nagy szabadság mit is eredményez majd, mitől lesz más egy önkormányzat, mint a tanács, milyenek lesz a megválasztott képviselők. Érdekes, hogy a leendő polgármester személyével kapcsolatban talán nem is volt akkora találgatás, valahogy egyértelműnek tűnt, hogy Balsay István meg fogja kapni a bizalmat immár nem tanácselnökként, hanem Fehérvár rendszerváltás utáni történetének első polgármestereként.

– 1989 közepe táján még a József Attila Gimnáziumban beszélgetett a politikáról az osztálytársaival, vitatkozott a matektanárával.

– Így van, magam 1989 decembere óta foglalkoztam közéleti kérdésekkel, így vettem részt az első kampányokban, s persze óriási kíváncsisággal vártam az eredményeket. Akkor persze még nem gondoltam, hogy egyszer ennek a nagyszerű városnak a fejlődését majd polgármesterként is segíthetem...–A nagy eufória után aztán jött a valóság: a nagy szocialista üzemek összeomlásával a munkanélküliség addig nem látott magasságokba szökött. A városvezetésen vagy a világgazdaságon múlt, hogy sikerült ebből kilábalni?– Ez a negyedszázad nagyon hosszú időszak, összességében sikeres 25 évnek tartom, de ne felejtsük el, valóban nagyon nehéz időszakkal kezdődött. Balsay Istvánnak és csapatának nem kisebb gondra, mint a szocialista iparvállalatok összeomlására, összezsugorodására kellett válaszlépéseket találnia. Az ipari parkok kiépítése, az ebben való önkormányzati részvétel egy zseniális „húzás” volt a városvezetés részéről, amely munkát Nagy István sikeresen folytatott.

Székesfehérvár polgármestere szerint a város mindhárom korábbi polgármestere önálló egyéniség volt, olyan, akik mindegyike hozzátette valami fontosat Alba Regia modern kori fejlődéséhez. A jó felé vezető jövő elképzelhetetlen az ilyen múlt nélkül
Fotó: Koppán Viktor

– A kilencvenes évek közepére-végére Székesfehérvárt a világ tíz legdinamikusabban fejlődő térsége között tartották számon. Persze, „lentről” könnyű építkezni, de hol van most a helye a város gazdaságának?

– Az a gazdaság, ami ma az egyik legerősebb magyar várossá teszi Alba Regiát, szervesen épül a 20-as, 30-as években alapított üzemekre, amelyek aztán a szocializmusban fejlődtek tovább. Fontos rögzíteni, hogy a „top 10-be jutást” elsősorban az itteni munkaerő magas elkötelezettsége és ipari szakértelme eredményezte. Azok az emberek tették le mindennek az alapját az Ikarusban, a Videotonban, a Könnyűfémműben vagy a Nehézfémöntődében, akik ma már nyugdíjasként olvassák például ezt az interjút. Ezt lehetett aztán a rendszerváltás után korszerű technológiával, a világgal versenyezve továbbépíteni. Mind a mai napig számos olyan cég érkezik hozzánk, amelynek döntéshozói valahol már hallottak a városról. Gondoljunk csak arra, hogy az Aston Martin alkatrészektől kezdve a Milka csokin át egészen a Pradáig, sok ismert márka kötődik Fehérvárhoz! És ne feledjük, a Videoton ma az egyik legnagyobb magyar tulajdonú nagyvállalat, az Alcoának köszönhetően pedig a Köfém is ismert maradt a világ alumíniumgyártásában. Én bízom benne, hogy egyszer majd újra Ikarus buszok is készülnek Fehérváron!

– Ha az ipartól eltekintünk, mi az a három legfontosabb dolog, amit meghatározó volt a város fejlődésében?

– A legfontosabbnak azt tartom, hogy vannak, voltak ciklusokon átívelő programok. Az egyik legszimbolikusabb ezek között a Hiemer-ház három ütemben történt felújítása, de meghatározó volt a szennyvízcsatornázás, az elkerülő út folytatása vagy éppen a Belváros megújítása. Az, hogy sikerült életet hozni a Fő utcára ugyancsak több testület munkájának az eredménye. És itt van például a felújított Vörösmarty Színház, amelynek újra van önálló társulata, s az, hogy mára ez az ország egyik legerősebb társulata, külön öröm, nem csak számomra. Az eredményes sportklubjaink pedig már a rendszerváltás előtt is léteztek, sok-sok kiváló eredménnyel. Itt érdemes leszögezni, hogy habár minden diktatúrát elítélek, közben jó döntés volt, hogy 89-90 táján nem mindent öntöttek ki azzal a bizonyos fürdővízzel. Valljuk be, a rendszerváltozás nem mindenki számára volt könnyen értelmezhető, nagy eredmény az, hogy sikerült a korábbi értékekre építkezni! Egy város akkor tud erősödni, ha az egy szerves fejlődés eredménye, ennek pedig alapja, hogy egymásra épüljenek a kockák. A harmadik fontos dolog, hogy Balsay István, Nagy István és Warvasovszky Tihamér olyan egyéniség volt, akik mindegyike hozzátett valami fontosat ehhez a fejlődéshez. 

– Székesfehérvár ebben a negyedszázadban egy unikális „béke-szigetnek” is tekinthető: a nagypolitikai csatározásokat, a pártszólamokat egyik oldal sem hozta igazán közgyűlésbe.

– Városunk politikai kultúrája szerintem mindig jóval az országos átlag fölött volt. Előfordult, hogy a kormányzat, illetve a fehérvári városvezetés finoman szólva sem ugyanabból a politikai családból származott, mégis, a megoldandó ügyek kezelése zömében várospolitikáról és nem pártpolitikáról szólt. Érvényesült a mondás, hogy a kátyú nem bal- vagy jobboldali, hanem egy minél hamarabb megoldandó probléma. Nem készítettünk pontos statisztikát, de az esetek 80-85 százalékában egyhangú döntések születnek a közgyűlésben. Úgy érzem, a közélet iránt aktívan érdeklődő, s a parlamenti politizálás keménységével, pártosabb megnyilvánulásaival szemben esetleg megengedőbb fehérvári polgár is azt várja el helyben, hogy itt nyugalom legyen. A helyi politikus ott van az emberek között, itt jár színházba, piacra, meccsekre, az emberek azonnal jelzik, ha valamivel nem értenek egyet. Talán ez a közvetlen viszony is oka lehet a fent említteteknek.

– A következő 25 év mit hozhat Alba Regiának?

– Minden adottsága megvan a városnak ahhoz, hogy egy Közép-Európában jegyzett nagyvárossá lehessen fejleszteni, miközben ehhez nem kell, hogy a lakosságszáma drasztikusan növekedjen. Nem kell ehhez nagyon sok, leginkább annak felismerése, hogy az egyén akkor fogja magát jól érezni, ha az egész környezete, az egész város fejlődik. Ha az elmúlt időszak nyári forgatagában, vagy éppen az adventi vásáron végigsétálunk, ezt a fajta derűt tapasztalom. Azt gondolom, jó felé tartunk és ebben a munkában nagyon fontos mérföldkő lehet 2022 (az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója), valamint 2038 (Szent István halálának 1000. évfordulója), a két Székesfehérvárhoz kötődő történelmi eseményhez kapcsolódó méltó megemlékezés.