Segíteni kellene a menedékkérők letelepedését: ők menthetik meg a magyar munkaerőpiacot?

Az akadémikusok szerint a menekültek beáramlása várhatóan nem áll le, sőt talán nem is mérséklődik a 2010-es évtized második felében. Ezt Fejérben Bicskén, a befogadó állomáson minden nap érezni. A tudósok azonban messzebb néznek: indítványuk szerint szükség lenne letelepedési ösztönzőkre és egy olyan intézmény- és támogatási rendszerre, amely képes a Magyarországon maradni akaró menekültek akár nagyobb csoportjának fogadására.

A menekültek Európába való beáramlása várhatóan nem áll le, sőt talán nem is mérséklődik ebben az évtizedben – ez az egyik legfontosabb megállapítása annak a szeptember elején megalakult akadémiai kutatócsoportnak, amely a Belügyminisztérium kérésére szervezi és végzi a migrációs folyamatokkal kapcsolatos, részben már korábban megkezdett kutatásokat a Magyar Tudományos Akadémián. A testület október 29-én nyilvánosságra hozott tanulmányában, illetve ajánlásában többek között azt javasolja a kormánynak, hogy adjon nagyobb hangsúlyt az egyelőre feltartóztathatatlannak látszó bevándorlási folyamat szakpolitikai kezelésének.

Hogyan fordíthatná Magyarország saját hasznára azt a folyamatot, amely az ország egy részén komoly fennakadásokkal, infrastrukturális működési zavarokkal jár, próbára teszi sok ezer ember tűrőképességét, és vannak bizonyos nemzetközi politikai kockázatai is? Ennek a kérdésnek a megválaszolását tűzte ki célul az MTA három kutatóközpontja öt intézetének csaknem harminc földrajztudósa, kisebbségkutatója, jogásza, közgazdásza, valamint regionális kérdésekkel foglalkozó szakembere.

Munkájukat Török Ádám, az MTA főtitkára vezetésével egy hetente ülésező bizottság irányítja. Tagjai Fazekas Károly, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója, Körösényi András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója, Papp Z. Attila, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója és Kocsis Károly, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének igazgatója.

Az Akadémián már korábban is folytak migrációs kutatások, amelyek középpontjában elsősorban a migránsok magyarországi beilleszkedésének vizsgálata állt. Tekintettel azonban arra, hogy 2015-ben a napi néhány tízről vagy százról napi több ezerre nőtt az illegális határátlépők száma, valamint a regisztrált menedékkérők legalább 97 százaléka továbbmegy egy másik országba, a beilleszkedési problémák vizsgálata helyett a kutatók az új migrációs hullám eredetének és szerkezetének vizsgálatára, illetve a munkaerőpiaci hatások feltárására tettek kísérletet, új vizsgálati és elemzési módszerek kidolgozásával.

A munkacsoport által elkészített tanulmány a 2015 első 8 hónapjában felvett, illetve összegyűjtött menekültügyi regisztrációs adatok elemzésével kezdődik, majd a küldő (vagy talán pontosabban: kibocsátó) országok gazdasági és társadalmi helyzetének áttekintésével folytatódik, figyelemmel arra, hogy milyen szerepük lehet a kivándorlásban Európa felé. A rendelkezésre álló hatósági adatok részletezettsége nem teszi lehetővé a mélyebb összefüggések feltárását, a migrációs folyamat dinamikájára, az újonnan érkezők demográfiai összetételére vonatkozóan azonban hasznos információkkal szolgálnak.

Hosszabb távon integrációs és biztonsági problémák lehetnek

A munkacsoport által vizsgált, több mint 132 ezer fős sokasággal kapcsolatos megállapítások közül az egyik legfontosabb, hogy a bevándorlás szerkezete megváltozott. Megnövekedett a szíriai származású migránsok aránya, ezzel együtt pedig visszaszorult a másik nagy csoport, az afgánok relatív súlya. Túlnyomó többségben vannak a fiatal férfiak, akikkel kapcsolatban a kutatók megjegyzik, hogy ezek jelentős része nemcsak a háború, hanem a megélhetési nehézségek elől is menekülhetett „szerencsét próbálni” Európába. „Ez önmagában nem teszi kérdésessé ezen csoport sikeres nyugat-európai beilleszkedését, de a jelenség akár komoly hosszabb távú integrációs és biztonsági problémákat is okozhat” – állapítják meg a kutatók. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy e fiatal férfiakkal kapcsolatban az is feltételezhető, hogy már dolgoztak igényesebb munkahelyeken, szakképzettségük is van, s valóban dolgozni akarnak. Ebben az esetben a munkaerő-beáramlás valóban enyhítheti a nyugat-európai „mag-országok” munkaerő-kínálati problémáit komolyabb biztonsági, politikai és fiskális kockázatok nélkül.

Bővül a küldő országok csoportja

A munkacsoport nemzetközi elemzésének eredményei alapján a menekültek beáramlása várhatóan nem áll le, sőt talán nem is mérséklődik a 2010-es évtized második felében. Ez még akkor is igaz lehet, ha a helyzet esetleg stabilizálódik Szíriában, Irakban vagy Afganisztánban. Ráadásul a klímaváltozás valószínűleg tovább erősíti a migrációs folyamatot.

A bevándorlási útvonalak elemzése alapján a kutatók azt valószínűsítik, hogy a migráció volumene sem fog csökkenni. A „küldő” országok csoportja nyugat felé bővül. Az etiópiai, eritreai és szomáliai eredetű bevándorlás már korábban növekedésnek indult, újabban pedig a szubszaharai Afrika nyugati része is megjelent a „küldő” régiók között. Bangladesből ugyancsak növekszik a kiáramlás.

Javaslatok a Magyarországon maradókkal kapcsolatban

Az MTA kutatói kiemelik, hogy munkájukkal a szakpolitikai döntésekhez kívántak segítséget nyújtani, és több javaslatot is megfogalmaztak a kormányzat számára. Indítványuk szerint szükség lenne letelepedési ösztönzőkre és egy olyan intézmény- és támogatási rendszerre, amely képes a Magyarországon maradni akaró menekültek akár nagyobb csoportjának fogadására. Mégpedig azzal, hogy a nyelvoktatás és szakképzés rendszerét ésszerű mértékű megélhetési támogatásokkal egészíti ki azok számára, akiktől megalapozottan várható a sikeres beilleszkedés.

Világosan látszik ugyanis, hogy a magyar munkapiac kínálati problémáit a korábbi években még enyhítő források (például a magyar nyelvű munkaerő beáramlása a környező országokból) kezdenek elapadni. Ezért indokolt tekintetbe venni minden lehetséges külföldi munkaerő-forrást, figyelembe véve, hogy az eddigi tapasztalatok szerint igen alacsony azoknak a száma, akik a bevándorlók közül Magyarországon akarnak letelepedni. A 2010-2015 közötti időszakban számos példa volt arra, hogy a magyar integrációs támogatások kedvezményezettjei néhány éven belül nyugatra költöztek.

Az MTA javaslata szerint a magyar kormánynak nagyobb figyelmet kellene szentelnie az egyelőre feltartóztathatatlannak látszó bevándorlási folyamat szakpolitikai, ezen belül munkaerő-piaci kezelésének. Fontos a makrogazdasági, geostratégiai, vízügyi, közegészségügyi, kulturális, vallási és egyéb szempontok alapján történő szakpolitikai felkészülés is.

A kutatók fontosnak tartják a migráció jogi és politikai keretfeltételeinek vizsgálatát. Mint arra figyelmeztetnek, ezek nemcsak a döntéshozói mozgástér meghatározói, hanem akár korlátai is lehetnek. Egy fejlett európai társadalomban és jogállamban intézményi okok miatt lehet sokkal fáradságosabb, nagyobb körültekintést igénylő feladat a menekültkérdés kiegyensúlyozott kezelése annál, ahogy például a Közel-Kelet egyes országai fogadják be háború sújtotta szomszédaik milliónyi polgárát: nagy tömegben, de sokszor megalázó körülmények között, és a garanciális feltételek szinte teljes hiánya mellett. A keretfeltételek vizsgálata rávilágíthat arra is, hogy a menekültkérdés kezelésének bármilyen útja-módja befolyásolhatja az adott befogadó ország jogi és politikai rendszerének fejlődését.

Miért nem foglalkozik a tanulmány a terroristaveszéllyel?

A tanulmány szerzőinek megfogalmazása szerint: első kézből származó empirikus forrásaink nincsenek, másodlagos forrásaink (mindenekelőtt nyugat-európai napi- és szaklapok) pedig többnyire leegyszerűsíteni látszanak a problémát. Érvelésük általában az, hogy a terrorszervezetek számára egyszerűbb dolog az eleve nyugat-európai útlevéllel rendelkező tagjaik Európába juttatása, mint vállalni azt, hogy embereiket kitegyék a több hónapos vándorlás fáradalmainak és kockázatainak. Nem szeretnének pusztán logikai alapon vitába szállni az effajta leegyszerűsítő állításokkal, de adatok híján a cáfolatukra sem vállalkozhatnak.

A nyugat-európai közvélemény lassú átalakulása

A tanulmány szerint a hirtelen felfutó bevándorlás nyugat-európai nagypolitikai és társadalmi megítélése előbb volt etikai és emberiességi, mint gyakorlati politikai alapú. Megfigyelhető a nyugat-európai – kiemelten a német és az osztrák – közvélemény lassú, de folyamatos átalakulása ebben az ügyben azzal párhuzamosan, ahogy a fő végső célországok lakossága egyre szélesebb felületen találkozik személyesen is a menekültekkel. A nagypolitika kénytelen volt felismerni, hogy támogatottságát kockáztatja (és a radikális/populista erőknek kedvez), ha a rövidtávú gazdasági és társadalmi szempontokat háttérbe szorítva próbálja csak erkölcsi és szolidaritási ügyként kezelni a menekültkérdést. Az etikai megfontolásokat nem kellene háttérbe szorítani, de a munkacsoport elemzése a gazdasági, társadalmi és földrajzi tényezőkre összpontosított.

A munka lehetséges folytatásáról

A kutatócsoport további kutatási területek bevonásával folytatni kívánja munkáját. A rövid idő miatt ugyanis itt nem volt lehetőség a migrációs folyamat több fontos, ám csak a kvantitatív elemzés eszközeit ritkábban alkalmazó társadalomtudományok művelői által jól ismert tényező vizsgálatára. Hadd említsük meg ezek között például a történeti, a kulturális, a szociális, az antropológiai és – egyáltalán nem utolsósorban – a vallási elemzés lehetőségeit. Ezek a vizsgálatok talán lehetőséget teremtenének a beérkező és igen gyakran tovább is álló embercsoportok magatartásának és motivációjának jobb megértéséhez. A kutatók szükségesnek látják, hogy a fenti szempontok az eddigieknél nagyobb szerepet kapjanak a témáról folytatott magyarországi szakmai vitákban is.