Amióta megtanult írni, történeteket alkot

- Mióta írsz és mi ösztökélt erre?

- Őszintén szólva fogalmam sincs, pontosan mikor kezdtem írni és mi ösztökélt erre! Amint megtanultam leírni és összekapcsolni a betűket ronda , vagy másképp mondva egyedi kézírással, kezdtem történeteket kitalálni és füzetekben lejegyezni. Amikor nagymamámhoz megérkezett családunk első számítógépe, azon folytattam. Az első pályázatra elküldött munkám már sokkal később készült, azt hiszem, ötödikes voltam. Madármentés, lélekmentés címmel hirdetett rajz- és novellaíró pályázatot a Székesfehérvári Vadmadárkórház. Erre készítettem egy rajzot, amikor telefonon érkezett a hír, hogy az erdei fülesbagoly, melyet egy hete hoztak hozzánk törött medencecsonttal és a műtétjét szerveztük, elpusztult. Emlékszem, késő este volt, csak ültem az elkészült rajzom felett és sírtam. Nagyon a szívemhez nőtt a madár, mindig is az volt a vágyam, hogy gondozhassak egy baglyot. Vigasztalhatatlan voltam, ezért édesanyámnak az az ötlete támadt, hogy írjam ki magamból a bánatom. Így emléket is állítok a bagolynak.

Így született az Egy erdei fülesbagoly emlékére című novellám, amit végül elküldtünk a Vadmadárkórház által kiírt, fentebb említett pályázatra, majd később a lenti Vörösmarty iskola által meghirdetett novellaíró pályázatra is. Mindkét helyen első helyezést értem el vele. Valahogy így kezdődött .

Csenge Annának már több antológiás kötetben is megjelentek a művei, Jó itt élni című novellája egyben a könyv címét is adta
Fotó: archív

- Ki segít?

- Írás és rajzolás közben is anya nyújt segítséget, az interneten gyakran ő keresi a pályázati kiírásokat, átnézi a vázlataimat, ha bizonytalan vagyok egy-egy ötletemmel kapcsolatban, az ő véleményét kérem. Apa a legnagyobb kritikusom, minden apró hibát észrevesz és közöl, ezek általában szóismétlések, s neki köszönhetően küszöbölöm ki őket. Nagymamám is sokszor segíti észrevételeivel munkámat.

- Kiknek szánod azt, amit írsz?

- Ez változó. Mikor pályázati keretek között írok, a kiírásnak, a zsűrinek igyekszem megfelelni, de minél egyedibb stílusban, a saját elvárásaim szerint is. Most megjelenő regényemet a családomnak és a legjobb barátaimnak ajánlottam külön. Meséket általában a húgomnak írok.

- Mik a terveid?

- Az írást mindenképpen folytatni fogom. Sok regény alapja rajzolódik ki a fejemben, amiket szeretnék papírra vetni. Nagyon szeretek írni, mert az általam teremtett világ egy menedék számomra, a könyvem szereplői mindig szívesen látnak. Ami a pályaválasztást illeti, a gimnázium után valószínűleg tartok egy év tanulásszünetet, amikor az időmet csak a műveimnek és magamnak szentelem. Később pedig a természetvédelem/ornitológia területén akarok továbbtanulni. Erre talán az agráregyetem lenne a legalkalmasabb intézmény.

- Hol jelent már meg műved, és hol szeretnéd?

- Már több antológiás kötetben megjelentek műveim. Ezeknek a könyveknek a címe: Jó itt élni (a novellám a kötet címadója), Ajtócsilingelő, Az én mesém. Két művem pedig a Zalai hírlapban: A gesztenyefa és A kovácshegyi vadlány barlang című novella. Az interneten több oldalon is olvasható néhány nyertes művem: például a Muzsikál az erdő honlapján, a Duna Ipoly Nemzeti Park honlapján. Első könyvem az Underground Kiadó gondozásában fog megjelenni októberben. A továbbiakban második regényemet és egy novelláskötetemet is ennél a kiadónál szeretném megjelentetni.

Szerző: Vargáné Czobor Andrea