Újra itt volt a nagy csapat – Őriszentpéteri gimnazisták találkoztak

Az 1960-as évek elején párt és állami szinten fogalmazódott meg az a gondolat, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a középfokú iskolai végzettség megszerzéséhez. Ekkor fogtak – az akkor még nagyközségben – középiskola szervezéséhez. Az 1963/64-es tanévben indult az első osztály az általános iskola tantermében, közben elkezdődött a gimnázium építése. Ötven évvel ezelőtt, 1965-ben adták át az új épületet, amely kimondottan erre a célra épült. Tulajdonképpen ez a félévszázados jubileum adta az ötletet ahhoz, hogy kiállítást rendezzenek „Az őriszentpéteri iskola 50 éve" címmel és szervezzenek egy olyan nagyszabású öregdiák-találkozót, amelyre meghívják az egykori őriszentpéteri gimnazistákat. Az ötletgazda Vörösné Vadász Gabriella nyugalmazott tanárnő volt, aki elmondta, hogy ez hét osztályt jelentett, amelyből négy itt is érettségizett. A szervezéshez minden osztályból önkéntesek segítettek a tanárnőnek. Több mint százan voltak, tanárok és diákok, akik eljöttek erre a nem mindennapi összejövetelre. A jelenlévők közt köszönthették a gimnázium első igazgatóját, Daday Kornélt, aki később a település tanácselnöke is volt.

Az általános iskola tornatermében kezdődött a program, ahol Őr Zoltán polgármester köszöntötte a vendégeket. – Az, hogy ilyen sokan eljöttek a találkozóra, azt jelenti, hogy az egykori gimnazisták kitűnő közösséget alkottak, tisztelték az iskolájukat, és nagyon szerették, szeretik az Őrséget. A gimnázium megszüntetését 1970-ben a gyengülő tanulmányi eredményekkel indokolták, amelyre méltó választ adtak az őrségiek azzal, hogy a kistérség tanulói vezették a felsőoktatási felvételi statisztikát 2007-ben – mondta egyebek mellett a város elöljárója.

Horváth László iskolaigazgató a kiállítást megnyitó ünnepi beszédében arról szólt, hogy az 1965-ben átadott épületben korát megelőző intézményként működött a közös igazgatású általános iskola és gimnázium. Megszűnését követően az általános iskolásoké lett az épület. Szinte felsorolni is nehéz, hogy milyen változásokon ment keresztül az elmúlt fél évszázadban. Az igazgató büszkén számolt be a fejlesztésekről és az eredményeikről. Bár nem akart ünneprontónak látszani, a csökkenő gyermeklétszámról is szót ejtett. Az 1980-as évekhez képest 35 százalékkal esett vissza a tanulólétszám, ami nem fest fényes jövőképet, mivel az őrségi iskola jövője az Őrség jövője is egyben.

A köszöntők és a kiállítás megtekintése után a művelődési házban, immár fehér asztal mellett folytatódott a találkozó. Vörösné Vadász Gabriella főszervező, ötletgazda köszöntötte volt kollégáit, diákjait és a vendégeket, majd elmesélte, hogy a segítőivel hogyan sikerült tető alá hozni ezt a rendezvényt. – Ez a találkozó abból a szempontból is páratlan, hogy nemcsak a négy itt érettségizett osztály tanulói vannak jelen, hanem a tanulmányaikat itt kezdő másik három osztály is, és természetesen a tanári karból is sokan. Sokaknak ez az intézmény jelentette a továbbtanulás lehetőségét, és az ebből eredő szellemi tőke helyben maradt – mondta Vörösné Vadász Gabriella. A résztvevők gyertyagyújtással emlékeztek az eltávozott osztálytársaikra és tanáraikra, majd minden osztályból egy-egy öregdiák mondott rövidke köszöntőt. Az emlékezés mellett közös volt ezekben a beszédekben, hogy mindnyájan megköszönték tanáraiknak a gimnáziumi éveket, és hangsúlyozták, jó volt őriszentpéteri diáknak lenni.

Erről beszélt Sóos Kálmán újságíró is, aki abba az osztályba járt, amely az utolsó évére került el innen. Ő Körmenden fejezte be tanulmányait, ám voltak olyan társai, akik levelezőn vagy esti iskolában érettségiztek. Véleménye szerint nem a csökkenő tanulólétszám vagy a gyengébb tanulmányi eredmények miatt kellett megszüntetni az őriszentpéteri gimnáziumot, hanem az akkori politikai érdekek diktálták azt. Ráadásul nem kihalásos rendszerrel tették azt, hanem az 1970/1971-es tanév kezdete előtt pár nappal egyetlen tollvonással, azonnal. Három osztály diákjai – szüleikkel együtt – kerültek ekkor lehetetlen helyzetbe. Ez is hozzátartozik a gimnázium történetéhez, mint például az is, hogy volt zenekara a gimnáziumnak. Erről Ifjú Vilmos mesélt, aki abba az osztályban járt, amely 1970-ben érettségizett.  Unger Edit tanárnő biztatta őket még elsőben, hogy alakítsanak egy bandát és zenéljenek. Megtették, negyedikre már bulikba is hívták őket, és rendszeres fellépői voltak a gimis teadélutánoknak.

Az ének-magyar szakos tanárnő is itt volt a találkozón. Előbb a zongoránál, majd később a harmonikáján mutatta be, hogy még mindig a régi. Szólt a nóta és zúgott az „Újra itt van a nagy csapat".   És ott volt a nagy csapat ezen a délutánon, mert volt egyszer egy gimnázium Őriszentpéteren, amelyre sokan még sokáig emlékezni fognak.