Buddhista szerelem – erőfeszítés nélkül időzni a jelenben

Ha a buddhistákat lehet valamiért irigyelni, az a nyugalmuk. Legalábbis egészen szombatig ezt hittem. Kiderült azonban, hogy ennél sokkal több mindenben lehet példát venni róluk. Hitte volna, hogy a sokáig aszkéta életmódot folytató Buddhának a szerelemről is van tanítása?

A Savaria mozi kamaratermében úgy egy tucat érdeklődő volt kíváncsi Czeiner Gabriella és Kecskés Zsolt buddhista házaspár előadására, akik a buddhizmus és a szerelem kapcsolatáról beszéltek. Kiderült, a házaspár húsz évvel ezelőtt ismerkedett meg egymással és Buddhával is. Hétköznapi életet élnek, de Buddha tanítása átszövi az életüket. Az önzetlen szerelmet azonban még ők is csak gyakorolják.

Igaz, ha buddhizmussal foglalkozó könyveket keresnénk, akkor azt a vallási témák között találnánk, Gabriella és Zsolt számára azonban a buddhizmus nem vallás, hiszen mint elmondták, nem kell semmiben sem hinni. A józan ész fontosabb, mint a vakhit. Ezért nekik a buddhizmus nem vallás, hanem tanítás. Márpedig ez a tanítás azt mondja, hogy minden élőlénynek a Földön egy közös célja van, mindenki boldog akar lenni, el akarja kerülni a szenvedést. A beteljesült szerelem a legnagyobb öröm. Gabriella elmondta, ők a szerelmet felhasználják a nem múlandó tapasztalatok megélésére.

Buddha, királyi családból származott, gazdag volt, mindent megkapott, amire csak vágyott, aztán egy nap szerzetesként kezdett élni. Így kijelenthető, Buddha minden végletet megtapasztalt. Buddha azoknak, akik fájdalmasnak élték meg az életet, tele voltak problémával, azt tanácsolta, menjenek el szerzetesnek, és tegyenek valami jót. És valóban a mai napig ezek a szerzetesek azon vannak, hogy elkerüljék a negatív tetteket. Gabriella és Zsolt felhívta rá a figyelmet, hogy bármi, amit teszünk, annak egyszer következménye lesz.

A végcél, hogy mindig félelem nélküliek legyünk, akinek ezt sikerül elérnie, az már nincs messze a megvilágosodástól. Ezt az állapotot azonban nem a külvilágban, hanem magunkban kell keresni. Sokan, tévesen a testükkel azonosítják magukat, és ezzel boldogtalanságra kárhoztatják magukat, hiszen a test változékony. Megtudhattuk, minden illúzió, egy hatalmas tér vagyunk; a térben létező dolgoknak lehet, azonban a térnek nem lehet ártani. A térnek nincs neme, de határai sem, mivel az mindig mindenhol jelen lévő tudatosság. Amikor a tér kifejezi magát, akkor jelenik meg minden és természetesen mi is. Kialakulnak az ellentétek. Így alakul ki a férfi és a nő, a sötét és a világos.

Ha elkezdünk azon aggódni, hogy kedvesünk elhagy minket, elkezdünk félni, és ezért elhalasztjuk a pillanatot. A félelem és a vágy között ingadozva nem vagyunk jelen a mostban. Azok a szerencsések, akik elérik a Buddha-tudatállapotot, azok ragaszkodás és félelem nélkül tudnak időzni a jelenben, mindennek a legnagyobb akadálya saját egónk. A szerelem különleges tudatállapot. Gabriella és Zsolt azon vannak, hogy teljesen feloldódjanak a zavaró tényezők, és csak az itt és most számítson. Ha ezt képesek lennének megtartani, akkor már igen közel járnának a megvilágosodáshoz. Az erőfeszítés nélküli időzés az itt és mostban nem könnyű feladat, de akinek egyszer sikerül elérnie, annak már örökre meglesz. Ez mindenesetre megnyugtató.