Sport

2015.11.28. 09:33

Kilencszer a Deák 70-en

Mint szinte minden sporthoz, a túrázáshoz is szükség van némi fanatizmusra, főként ha hosszú távú teljesítménytúrára vállalkozik valaki.

Korosa Titanilla

Takács Károlyt, a lenti Lámfalussy szakiskola testnevelőjét gyakran látni a városban kerékpározni. Aki jobban ismeri, tudja róla, hogy jiu-jitsu harcművészettel is foglalkozik. De talán kevésbé ismert, hogy a túrázás sem áll távol tőle, sőt, extrém kihívásokra is vállalkozik.

– Főiskolásként a terepfutást is kipróbáltam, aztán egy barátom javaslatára kezdtünk el túrázni, 50, 70, 100 kilométeren – kezde. – Elég nagy őrültségnek tűnt ahhoz, hogy vonzó legyen. Egyrészt a kihívás miatt indultunk el, másrészt természetkedvelő emberként része volt az életemnek például a gombászás, az erdei csatangolás. Közben 8-10 év kimaradt, főleg amikor még a fiaim kisebbek voltak, de 5 éve újrakezdtük. Jött az ötlet, hogy menjünk végig a söjtöri Deák teljesítménytúrán, mert anno milyen jó volt, de elindultunk a Rockenbauer emléktúrán is, a 130 km-es távon, Nagykanizsán. Mellette lefutottuk Zalaegerszegen a szilveszteri maratont. Ma már a gyerekeim is velem tartanak: kiskoruktól járják a természetet, hallgatták a szarvasbőgést, és a túrához is kedvet kaptak.

Takács Károly számára a túrázás egyéni sport. „Az ember a természetben maradjon csendben, és figyeljen arra, ami körülveszi” Fotó: a szerző

Takács Károly évente legfeljebb 8-9 teljesítménytúrán vesz részt, ez csak kiegészítés a jiu-jitsu mellett. Ezzel együtt sok nagy próbát teljesítettek már, közte az egyik leghíresebb hazai rendezvényt, a Kinizsi 100-ast, ami Budapest és Tata között vezet, át a Pilisen és a Gerecsén. Ez volt az első hosszú távú túra itthon, minden túrázónak „illik” megcsinálni.

A túrák többsége a 10-20 km-től a százegynéhány km-ig terjed, mindenki megtalálhatja a maga távját. A különböző távolságokat szintidő alatt kell teljesíteni.

– Teljesítménytúrán nem megyünk 40 km-nél rövidebbre, mert ha már rászánjuk az időt, akkor legyen úgymond értelme – magyarázta. – Másrészt jó érzés bebarangolni egy utat, oda visszatérni, ismerősöket, szép tájakat látni. És fizikailag is csak kihívás, mert 60-70-130 km gyaloglás igénybe veszi az akaraterőt és az állóképességet. Nemrég a söjtröi Deák-túrán 70 km-t tettünk meg, már kilencedik alkalommal. Jövőre ide is szeretnék visszatérni, mert ennyi idő után az ember már magáénak érzi az adott rendezvényt. Ezen a szintidő 17 óra. Vannak, akik arra mennek, hogy minél gyorsabban végigérjenek, mi inkább snormál tempóban járjuk végig, közben jól is érezzük magunkat. Legutóbb 13 óra alatt értünk célba. A felkészülés sok időt igényel, amit le tudok rövidíteni azzal, hogy nem gyaloglok, hanem inkább futok, terepen.

Takács Károly azt mondja, a természetjárás alapesetben nem költséges időtöltés, elég két kényelmes cipő meg egy hátizsák, és ezek évekig kiszolgálják az embert. Aztán ha valaki jobban belemerül, a nevezési díjak és az utazás miatt a költségek emelkednek. A lenti férfi a küzdősportot a saját szervezésű Fudoshin SE-ben űzi, a túrázáshoz viszont nem tervez közösséget létrehozni.

– Ez már nem férne bele a mindennapjaimba. Egyébként nem is szeretem a tömeget, a túrázás számomra szinte egyéni sport. Nagyobb társasággal már nehéz közös nevezőn lenni. Másrészt az ember a természetben maradjon csendben és figyeljen arra, ami körülveszi.

A lenti sportember szerint nem véletlenül növekszik a természetjárás népszerűsége.

– A rövidebb távok könnyen teljesíthetők, de mégis a mozgásról szólnak. Aki hosszabbra is vállalkozna, egyszerűen csak induljon el. Aki szívós, fanatikus, meg tudja csinálni a hosszabb teljesítménytúrákat, de a fokozatosság elve itt is működik. A Rockenbauer 130 km-es túrán mondta azt az egyik résztvevő, hogy ilyet szadisták szerveznek mazochisták számára. Itt 33 óra a szintidő, vagyis szombat reggel 6 órától másnap délutánig gyalogolsz, vannak állomások, kisebb pihenők ruhaváltással, de hosszú szünet nem fér bele. A fáradtság exponenciálisan nő, a 100 km nem kétszer 50, a szervezetnek meg kell tanulnia, hogyan tudja ezt a terhelést elviselni. Engem 30 évesen jobban megviselt az 50 km-es túra, mint most 48 évesen a 130. Idővel a szervezet hozzászokik, illetve az ultrasportoknál 40-50 éves korra érik be az ember. De persze agyban kell erősnek lenni elsősorban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!