Klímaváltozás és a biológiai inváziók

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy napi szinten találkozhatunk a médiában, interneten vagy a saját környezetünkben e jelenséggel, annak közvetlen vagy közvetett hatásával.

Az utóbbi időben hazánkban is szembesülhettünk e fajok rendkívül gyors, megállíthatatlan elterjedésével és az általuk okozott károkkal. Csak néhány ismertebb fajt kiemelve: selyemfényű puszpángmoly, harlekinkatica, magas aranyvessző, ürömlevelű parlagfű. Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ez még csak a kezdet. E fajokat számos, szinonim jelzővel illetik, úgymint jövevény, idegen, nem őshonos, idegenhonos, adventív, egzotikus, invazív vagy éppen özönfaj, amely jelzők kivétel nélkül arra utalnak, hogy ezen élőlények nem őshonosak a Kárpát-medencében, más földrajzi területről érkeztek és sikeresen meghonosodtak, tömegesen elterjedtek az új élőhelyükön. Jelentősen csökkentik vagy teljesen kiszorítják az őshonos fajokat, veszélyeztetve a biodiverzitást, az élővilág változatosságát, a biológiai sokféleséget. Megjelenésükkel esetenként vagy folyamatosan kárt okoznak a gazdaságban, az emberi egészségben vagy a környezetben.

Mai állásfoglalás szerint az inváziós fajok terjedése a biodiverzitás csökkenésének legfőbb kiváltó oka. Az első, ami felmerül az olvasóban, mi lehet e fajok sikerének titka? Azt gondolnánk, hogy egy évmilliók során létrejött (őshonos) élőlényegyüttes csak nehezen zavarható meg. Azonban ezek a társulások, beállt ökoszisztémák meglehetősen sérülékenyek. Ennek oka elsősorban az emberi beavatkozásokban keresendő. Az inváziós fajok vándorlása véletlenszerű, esetleg szándékolt, legtöbbször azonban ember által felgyorsított folyamat, amelyet világméretűvé szélesít a gazdaság globalizációja és a kereskedelem fejlődése. Értendő ezalatt az intenzív turizmus, a hajózható csatornák kiépítése, víztározók létesítése, politikai országhatárok módosulása, a politikai rendszer átalakulása, amely maga után vonja a határok elhelyezkedésének, a határon történő átlépés feltételeinek, a kereskedelemnek és a környezetjognak a változását, valamint az esetleges migrációt is.

E fajok többsége tág tűrésű, jobb alkalmazkodó képességgel és számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek sikeressé teszik őket a fajok közötti konkurenciaharcban. Természetes ellenség hiányában (erős biológiai kontroll híján) új élőhelyre kerülve kezdetben mértéktelenül elszaporodnak, tömegesen előretörnek. Szétterjedésük mellett megtelepedési sikerüket is az emberi beavatkozásoknak: helyi szennyezéseknek, zavarásoknak, valamint a globális klímaváltozásnak is köszönhetik.

A klímaváltozás révén kialakuló átlaghőmérséklet-emelkedés és a lokális szélsőségek gyakorivá válása a tág tűrésű inváziós fajoknak kedvez. A közeljövőben olyan mediterrán és trópusi területeken honos fajok megjelenésére is számíthatunk hazánkban, mint a dengue-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyog, más egzotikus gerinctelenek és halak. A klímaváltozás tehát az inváziós fajok előretörését segítve hazánk természetes élővilágának átalakulását, biológiai sokféleségének csökkenését eredményezheti.

Mit tehetünk ennek elkerülésére? Talán keveset, de lehet, hogy mégiscsak eleget: átgondolt intézkedésekkel és megfelelő támogatással fenntartható tájhasználatot, amellyel kíméljük, megőrizzük a természetes élőhelyeket, ahol kell, ott tájrekonstrukciót hajtunk végre. Így, stabil ökológiai környezetet kialakítva, esélyt adunk az őshonos élővilág populációinak győzelmére az invazív fajokkal szembeni küzdelemben.

Dr. Balogh Csilla

Csoportvezető, tudományos munkatárs

Balatoni Limnológiai Intézet, Zooplankton és élőbevonat kutatócsoport, Tihany

A sorozatot szerkeszti:

Dr. Tóth József Károly ny. egyetemi docens