Népszerű opera- és balettrészleteket szólaltatott meg a zenekar

A hangverseny - egyben az idei Filharmónia-bérlet harmadik estje - műsorán az opera- és balett-repertoár népszerű zenekari betétdarabjai szerepeltek. Apropó műsor: a tavalyi szezon végén kiadott szórólaphoz képest a program nagy részben megváltozott, s az est karmesterének hirdetett Drahos Béla helyett is új dirigenst köszönthettünk. Utóbbi esetben ráadásul dupla csavarral : a székekre kihelyezett szórólapokon Deák András neve állt, ám a hangverseny első perceiben a Filharmónia munkatársa cserét jelentett be, így végül Kökényessy Zoltán lépett a karmesteri dobogóra.

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertjét Kökényessy Zoltán vezényelte
Fotó: Molnár Artúr

A műsor jelentős átalakulása ellenére hiányérzetünk egyáltalán nem lehetett - Verdi, Ponchielli, Mascagni, Gounod, Delibes, Glinka, Csajkovszkij, Hacsaturjan, Kodály és Erkel népszerű színpadi műveinek részleteiből jól összeállított, karakterek széles skáláját kínáló, az olasz, francia, orosz és magyar zenetörténet kiváló mestereit megidéző programot hallhattunk. Mint megtudtam, a műveket az est dirigense, Kökényessy Zoltán válogatta össze, aki az utóbbi hetekben intenzíven dolgozott a zenekarral: a bérleti hangversenyre való alapos felkészülés mellett egy lemezfelvételt is készítettek. A kiváló brácsaművészként is jól csengő nevet szerzett muzsikus személyében rendkívül képzett, határozott elképzelésekkel bíró dirigenst ismerhetett meg a székesfehérvári közönség, aki lényegre törő, pontos, minden felesleges és hatásvadász elemtől szerencsésen mentes vezénylésével láthatóan mind a zenekar, mind a közönség rokonszenvét gyorsan elnyerte. Lenyűgöző biztonsággal, végig partitúra nélkül, a szó legjobb értelmében vett profizmussal vezette a koncertet a dirigens, aki a megszólaltatott művek tanúsága szerint jól mérte fel és használta ki zenekarunk örvendetesen javuló lehetőségeit. Az újjáalakult együttes mindennapjairól az utóbbi időben talán kevesebbet hallottak a zenebarátok: nos, csendes, de kitartó építkezés folyik, többek között lezajlott egy második próbajáték is, melynek során a fúvósszólamokba válogatott a zenekar vezetősége muzsikusokat. Az új tagok közül többen már helyet is foglaltak a pultok mögött, s játékuk hallatán örömmel állapíthattuk meg: a rutin és a lendület, a tapasztalt és a pályakezdő zenészek együttes munkája ígéretes jövőképet fest az immár története második évszázadába lépett zenekar elé. A nehéz és igényes műsort nagy biztonsággal játszotta el az együttes, szép fúvósszólókkal, tónusos és zengő vonós-állásokkal. Általában véve is a hangzás minőségében hatalmasat léptek előre az utóbbi hónapok intenzív műhelymunkája során szimfonikusaink. Ez a teljesítmény ugyanakkor a továbblépés lehetőségét és irányát is megmutatta: a minőségi muzsikusok megjelenésével zenekarunkban immár komoly potenciál rejlik, melynek kibontása elé nagy várakozással nézünk. A kedvező perspektívákat megítélésem szerint Gounod Faust-balettzenéje és Hacsaturjan Spartacus-balettjének híres Adagio-ja rajzolta meg a legjobban: ezt a két produkciót bármelyik magyar zenekar kész örömmel vállalta volna.

A közönség láthatóan jó kedvvel hallgatta és bőséggel mért tapsokkal jutalmazta az egyre jobb formába lendülő Alba Regia Szimfonikus Zenekart, melyet Brahms Magyar táncainak azzal a három, viszonylag ritkábban hallható darabjával (1., 3. és 10.) köszönt meg az együttes és dirigense, melynek pompás hangszerelése is a mestertől való. Kiváló ízlésre utaló választás volt - méltó módon tett pontot a szépen sikerült bérleti hangverseny végére.