Hajrá, pulutykások!

Fotó: Péter Álmos

A péntek esti élő adásban bogyiszlói összeállítással készülő szekszárdiakkal és a dél-alföldi koreográfiát táncoló deszkiekkel méri össze tudását a székesfehérvári Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola Pulutyka elnevezésű gyermek tánccsoportja. A 27 fős csoportért már jó ideje izgulnak a fehérváriak, Fejér megyeiek, hiszen ezek a 10-12 éves lányok-fiúk remekül vették az elő-, majd a középdöntőt is és még mindig van bennük elég vitalitás és energia az esti döntőre is. Bár az elmúlt hetekben iskola helyett javarészt a próbaterembe jártak, egyik edzőjük, Majoros Róbert szerint nem a többi csoportot, csak önmagukat kell majd legyőzniük...

A Pulutyka tánccsoport egyik próbáján járunk. A hét második napja van, délelőtt, a 27 gyerek reggel 9-kor kezdett, fél 1-ig kőkeményen próba van. A kőkeményet némiképp „puhítja” a két csoportvezető, Majoros Róbert és Majorosné Szabó Veronika határozott kedvessége, de lazsálás, az nincs. Bár maguk a csoporttagok diktálnak maguknak fergeteges ütemet, felnőtteket meghazudtoló összeszedettséggel, szorgalommal dolgoznak. Libbennek a szoknyák, újra és újra, rugózik a térd a bukókban tizedszer, huszadszor is, a mezőföldi ugrótáncot gyakorolják, a döntőbe vitt koreográfiát. A Veszprém mellől érkező Kovács Norbertet, a szakmában Cimbit lelkes odaszaladással, körbevétellel, ölelgetéssel üdvözlik. Segítő mentorként a táncos éppen azt magyarázza a gyereknek, hogy az utolsó körben, a választott összeállításban a saját szűkebb pátriájuk, a Mezőföld táncait adják majd elő, nem adhatják alább a minőséget a közönség által a középdöntőben megismertnél. Az, hogy a saját tájegységük motívumait mutatják meg, teszi igazán csillogóvá a Pulutyka már amúgy is fényes népszerűség – koronáját. Tényleg: hogy érinti ezeket a nagyon fiatal lányokat, fiúkat, hogy nem csak Fejérből, de az ország sok részéből ennyien drukkolnak nekik?

– Nagyon nagy segítség és elismerés, s a gyerekek persze érzik, tudják ezt, hiszen ők is figyelik a népszerű közösségi felületeket. A döntőben nem akarunk mi legyőzni senkit, vagy ha valakit, talán önmagunkat, hogy eljutottunk ideáig. A csütörtöki nap nem éppen úgy indult, ahogy tervezük, a budapesti próbán sajnos egyik gyerkőc a másik után lett rosszul, hányásra, hasfájásra panaszkodtak, így estére igencsak elfáradtak – foglalta össze a napjukat Majoros Róbert, már a busszal hazafelé tartva. Míg telefonon beszélgettünk, a háttérből élénk csivitelés, gyerekzsinat hallatszott, ezútal igencsak megnyugtató hangulatot teremtve. Ezek szerint a csoport nekivághat a pénteknek: reggel 9-től Fehérváron próbálnak, déltől már ismét buszon ülnek, hogy aztán egy nagy főpróba után este ismét vörösre tapsoltassák a helyszíni nézők tenyerét, lelkesítsék a tévénél drukkolókat.