Hat évtized összeköt

A nyugalmazott óvónők a közelmúltban együtt vették át gyémántdiplomájukat, ahogy azelőtt együtt dolgoztak, szinte egyszerre mentek férjhez és szülték gyermekeiket is. Hat évtizede elválaszthatatlanok egymástól.

Kovács Lászlóné, Gizi néni Sümegen született, 1955-ben végzett a soproni óvónőképzőben. Badacsonytördemicre helyezték és innen is ment nyugdíjba 1993-ban. Néptánc-, színjátszó-tanfolyamokat végzett és szervezett, rendszeresen fejlesztette tudását.

Mester Istvánné, Magdi néni szepezdi lányként először Bakonybélben tanított, majd Badacsonytomajra ment 1960-ban.

Kovács Lászlóné, Gizi néni és Mester Istvánné, Magdi néni együtt dolgozott hat tizeden át, a gyémántdiplomát is egyszerre kapták
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Vezető óvónő lettem, aztán Gizi mellett helyettes. 1992-ben mentem nyugdíjba - mondja Magdi néni. Aztán mesélnek az akkori falusi életről, ahol a pedagógusra sok munka hárult. Az életük szinte egybeforrt. A férjek ugyancsak egymás barátai voltak.

- Én akkor is minden lében két kanál voltam. Vb-tag, aztán tanácstag, és beléptem a népfrontba. Akkor nem lehetett másként tenni - magyarázza a mindig vidám és közvetlen Gizi néni. Pörög egyfolytában, vöröskeresztes titkár, és a civilek életét szintén aktívan egyengeti. Munkája elismerése jeléül hét éve a település díszpolgárává választották. Gizi néninek egy fia és egy lánya született, öt unokája közül az egyik tanárnak tanult. Magdi néni is boldogan meséli, hogy az egyik unokája pedagógus lett. Mögötte ugyancsak tevékeny évek vannak. Táncos volt ő is, aztán szakszervezetis. Ma már két gyermekére és négy unokájára büszke, akikre mindig számíthat.

- Akkoriban 75 gyerek járt óvodába, iskolai előkészítőre harminc jött. A városi óvodákéval vetekedett az itteni munka - emlékeznek a barátnők. Mesélnék vég nélkül, mennyit tettek a gyerekekért, a faluért, még ma is fáradhatatlanok.