Sallói István szívesen gondol a mögöttünk hagyott esztendőre

- Nyugodtan teltek az év utolsó napjai?

- Dolgoztam most is, a futballban nincsenek ünnepnapok. Játékosok jönnek mennek, folyamatosan tárgyalni kell, ügyeket intézni, ráadásul Újvárosban a vezetőedző távozott, tehát a szakmai munka átvétele ügyében is akad tennivaló. Artner Tamás kérdezte a klub hosszabb távú koncepcióját, amire azt válaszoltuk a vezető társaimmal, hogy most a legfontosabb az egyesület anyagi helyzetének megnyugtató rendezése, Artnerrel békében elváltak útjaink. A tavaly nyári, élvonalból való kiesés után a főszponzor távozott, a tervezett támogatói bevételek nem realizálódtak a megfelelő mértékben. Azon dolgozunk, hogy a klubot stabilizáljuk.

- Ki lesz az új szakvezető?

- Alighanem házon belül fogjuk megoldani.

- A gárdát másfél éve az élvonalba juttató klubigazgató, Dobos Barna ismét visszaül a kispadra?

- Ez is egyfajta forgatókönyv, aminek nagy a valószínűsége. Azt hiszem, egyetlen hazai klub sincs annyira jól eleresztve pro licences trénerekből, mint mi, Lőrincz Emil az U17-es, Jakab Elek az U19-es, Dobos Barna és jómagam is rendelkezem a legmagasabb edzői képesítéssel. Néhány hónapja vizsgáztam, nem akarok feltétlenül edzősködni, de nem kizárt, hogy megpróbálom. Amikor a futballt befejeztem, hazatértem Izraelből, úgy döntöttem, inkább vezető leszek, mint edző. Kicsik voltak a gyerekek, úgy gondoltam, vezetőként kevésbé leszek kiszolgáltatva, nem vándorolok állandóan, mégis gyakran bekövetkezett. A válogatott technikai vezetője lettem Bicskei Bertalan kapitánysága idején, majd ügyvezető Siófokon, Újpesten, Diósgyőrben, Újpesten sportigazgató, Kecskeméten klubigazgató, jelenleg sportigazgató. Az igazság az, mindig olyan klubnál kapok szerepet, amely jelentős problémákkal harcol, jó lenne egyszer egy olyan együttesnél munkát vállalni, ahol nem válságmenedzselés a dolgom, hanem nyugodtan lehet építkezni. Remélem, egyszer ez is megadatik. Amikor Siófokon én lettem az ügyvezető, a tulajdonos távozása után szinte a semmiből építettünk csapatot, amely majdnem dobogón végzett, sokáig az aranyra is volt esélye. Akkor kaptam a Minarik Ede-díjat és elterjedt rólam, hogy komoly gondokkal küzdő egyesületet is életben tudok tartani. Ez zajlott négy éven át Kecskeméten is, jól szerepeltünk, ám tavaly nyáron a klub már nem kapott licencet. Így kerültem Dunaújvárosba, ahol jól érzem magam, itt is van feladat.

- Szakkommentátorként is dolgozik, jobbára az angol futball kapcsán.

- Immár öt éve csinálom, tulajdonképpen ez a legstabilabb munkaköröm. A nemzetközi futballból sokat lehet tanulni. Egy klub felépítését, átigazolási politikáját, itthon is ez zajlik, igaz, kicsiben. Amit lehet, próbálok átültetni a magyar viszonyokra.

- Dárdai Pállal kezdte a munkát 2014 őszén, a norvégok elleni Eb-pótselejtező előtt vált meg öntől és Szabics Imrétől az új kapitány, Bernd Storck. Megviselte?

- Magánemberként természetesen megérintett, közel másfél évet dolgoztam a csapattal, ráadásul sikeresek voltunk. Bernd Storck úgy döntött, az általa választott szakemberekkel szeretné megvívni a selejtezőket. Megértettem a döntését, nagyon szurkoltam a fiúknak, büszke vagyok, hogy Dárdai stábjának tagja lehettem.

- Sallói Dániel az Újpest csatára. Vélhetően büszke a gyerekre, aki tinédzserként jeleskedik az élvonalban.

- Folytatja a családi hagyományokat, az apám Tatabányán 77 meccsen játszott az NB I-ben, én itthon 150, Izraelben pedig ugyanennyi találkozón léptem pályára.