Gombák: az erdők titokzatos teremtményei

A nálunk tapasztalható gombabőség, avagy -ínség nem mérhető az erdélyi vagy kárpátaljai helyekhez, ahol az út mellett borzasztóan maszatos kisfiúk árulják a tinórut és a szamócát. Egy ismerősöm úgy gyűjti arrafelé a rókagombát, hogy leheveredik az oldalára és két-három odábbkúszással teleszedi a kosarát.

Gombafonalak - micélium

Tapasztalataim szerint a gombáknak egyáltalán nincs jó sajtójuk, kezdve a láb- és hüvelygombától a gombamérgezésekig bezárólag. Végigpörgetve szépirodalmi megjelenítésüket, ott is leginkább a túlvilág és a rontás hírnökeiként szerepelnek, mint Ota Pável cseh író novellájában, ahol a család valami fantasztikus tinóruzsákmányt ejt, az anya pedig sírva fakad, mivel generációsan tudja hogy ez mindig valami vész előjele. És valóban, ki is tör a második világháború, Csehországot annektálják, hiszen a Steinpilz is megmondta előre (ez a tinóru német neve).

Szabó Lőrinc Gombák című verse is elég sajátos aspektusból ragadja meg a gombákat, úgyhogy ide is másolnék néhány sort belőle: „Árnyhideg gombák, karcsúk, csupaszok, / Holdfény vegyészei, büdös nyirok / Nyálkáiból, rovarok, levelek / Dögeiből kelő kísértetek, / Sírontúliak, sápadtak..."

Szerintem Szabó Lőrinc nem szerethette a tejfölös gombapaprikást nokedlivel, vagy ha igen, akkor költői és gasztronómiai énje elég jól elkülönült egymástól.

Szegfűgomba

Az embereket talán az izgatja fel a gombákban, hogy minden előjel nélkül megjelennek, és ez az idő és hely teljesen kiszámíthatatlan. Teljesen igazuk van, mivel nekem is nehezemre esik elképzelni, hogy egy csomó vattaszerű, föld alatt terjeszkedő micélium egyszer csak gondol egyet és összeáll egy termőtestté, és innentől kezdve a csomag vattából egy olyan jóképű jelenség lesz, mint például a légyölő galóca, amely ráadásul hallucinogén hatású gombatoxinokat is termel, amivel nem tudni, kinek akar kedvezni vagy ártani, mivel betépett gombaszúnyogot vagy meztelencsigát nem láttam még soha.

A légyölő galócának a színe is érdekes, muszkaflavinok, muszkaaurinok és muszkapurpurinok keveréke adja ki, és valóban két egyforma színű gombát nehéz találni. Hasonló színe van egyébként a császárgombának is, ami nálunk inkább melegkedvelő tölgyesek alján található meg, mivel főként a mediterráneumban honos gomba, ráadásul ő is egy galóca, ennek ellenére nagyon keresett, jóízű gomba. Egyébként ugyanezt mondták többen haláluk előtt a gyilkos galócáról is.

Magukról a színvegyületekről annyit érdemes tudni, hogy aránylag bonyolult páros és páratlan széngyűrűkből álló vegyületek egy nitrogénatommal és jó sok kettős kötéssel, ami a paradicsom likopinjának is sajátossága. A paradicsom esetében ez érthető is, mivel mégiscsak fel akarja hívni a figyelmet a termésére, de, hogy a galóca miért igyekszik ilyen viccesen kinézni ennyi energiabefektetéssel, spórázó lévén, nos, ez tényleg rejtély. Ha már itt járunk, érdemes megemlíteni, hogy ezek a hosszú, telítetlen szénláncú színes vegyületek adják a természetben az elbűvölő virágszíneket is, másrészt pedig mostanság fontos dologgá léptek elő, mivel telítetlen és ezáltal elektronbefogóként működő molekuláik semlegesíteni tudják a szabadgyököket, amelyekről kiderült, hogy a daganatos betegségek fő okozói, azáltal, hogy megrongálják a sejtek örökítőanyagait. Dinya professzor ez ügyben a rezveratrolt tartja a legjobb hatásúnak, ami legkoncentráltabban a bodzában és a direkttermő szőlők héjában található meg, ami a falusi novaborivó alkoholistákat bizonyára mély megnyugvással töltheti el.

Minálunk egyébként itt a faluban a gombaszedésnek saját rítusa van, hogy ne csak a gombakémiával foglalkozzunk. Mindenki féltve őrzi saját tuti helyeit, amelyekről csak úgy lehet értesülni, mint az óvodai papás-mamás játéknál: ha megmutatod a tiédet, akkor és is megmutatom az enyémet, de nem szólunk róla senkinek. Ezért is lepett meg két éve Pista hencegése a kocsmában, akire váratlanul csaptam le, mivel már hosszú ideje került egy elmaradt ezres miatt.

Hazánkban az Őrségben gyűjthető a legtöbb gomba

Pistáról egyébként annyit érdemes tudni, hogy ha egyszer mégiscsak bevezetnék a tömény szeszek elrettentő fényképekkel történő felcímkézését, akkor ő egész biztos eséllyel szerepelne, mondjuk, a Matróz vagy Kalóz szeszesitalon mint elborzasztás.

Egyszóval lecsaptam rá legnagyobb hencegése közepette, miszerint ő, ha felmegy az erdőbe, akkor egy fél óra alatt teliszedi a kosarát. A kosarat megkapta és mondtam neki, hogy ha mindez megtörténik, akkor elfelejtjük azt az ezrest. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy tűnt el, és fél óra múlva valóban elő is került, diadalmasan mosolyogva. A kosár, amit szolgálatkészen elém helyezett, színültig volt gyilkos galócával, a tetején pedig, mint a tejszínhabon a málnaszem, úgy virított az egy szem sátántinóru, ízléses elrendezésben. A kosár tartalmával rövid fejszámolás után úgy saccoltam, hogy körülbelül 150 embert lehetett volna megölni.

- Te, Pista, milyen gomba ez szerinted? - érdeklődtem gombagyűjtőnktől, mire ő szabódó mosollyal azt felelte, hogy hát mifelénk csak úgy hívják ezt, hogy nyárigomba. A nyárigomba rövid úton megsemmisítésre került, őt pedig ettől a naptól kezdve Gombász Pistának hívja a falu - megjegyzem, sokkal rosszabbul is járhatott volna, mint például az Egyszerhasználatos Rózsi.

Légyölő galóca

Egyébként a nálunk tapasztalható gombabőség, avagy -ínség még csak nem is mérhető az erdélyi vagy kárpátaljai helyekhez, ahol az út mellett maszatos kisfiúk árulják a tinórut és a szamócát. Szavahihető ismerősöm pedig úgy gyűjti arrafelé a rókagombát, hogy leheveredik az oldalára és ebben a pozícióban két-három odábbkúszással teleszedi a kosarát.

Sok mindenről lehetne még értekezni gombaügyben, például arról a történetről, hogy a Siki (szintén helyi erő) hogyan nyert 17 sört fogadásból egy 67 dekagrammos vargányaszörnyeteggel, és miért nem szóltak hozzá utána fél évig, de inkább essék szó a pecsétviaszgombáról és az ő hihetetlen karrierjéről. Bár érdekes módon így nem fogja senki megismerni, mivel a gyógyításhoz művésznevét, a Ganoderma lucidumot használja, vagy kínai elnevezését, a reishit. A legtöbb vitamin- és gyógykészítményfüggő ember igazából el sem akarja hinni, hogy ez a gomba létezik Magyarországon, méghozzá véleményem szerint a vadcseresznyével gyökérkapcsolva, mivel kevés találkozásunk alkalmával mindig ilyen helyen láttam. Nos, ez a gomba már kapható kávéként, kapszulaként és kivonatként. Ha jól értettem a róla szóló előadást, mindent gyógyít, méghozzá olyan intelligens módon, hogy csak a beteg részeken fejti ki hatását, a jól működő részeket nem érinti. A gomba egyébként egy dekoratív taplóféle, ami remekül helytállt randomizált placebokísérleti körülmények között is, röviden szólva, a kezeltek közül nem tudták, hogy ki kap gyógyszert és ki csak szódabikarbónát.

Lepketapló

Véleményem szerint, és ezzel megint jó ingoványos talajra érkeztünk, a gyógyulás nem kis mértékben hit, akarat és lelkierő kérdése is, valami csodálatos és nagyon kevéssé ismert módon a szervezetben a tudat és a test szorosan összefügg egymással.

Erről az eszmefuttatásról valahogyan eszembe jutott még - gondolom, a pozitív, életigenlő gondolkodásról - Bächer Iván és az ő csodaszép és nagyon emberi tárcái, azokból is legelsősorban a Téli gombászás című, ahol a feleség a szétgurult szárított tinórukarikákat vadássza össze a spájzban, a téli ragukhoz és levesekhez a család kinti, csöndes szurkolása közepette. Úgyhogy az írás végére sikerült egy pozitív irodalmi példát is találnom a gombákról.

Azt meg ugye tudják, hogy gombák nélkül szegényebbek lennénk a tokaji aszúval, és egyáltalán a sörrel és borral, a kelesztett kenyérrel, az antibiotikumokkal, valamint a növények is igen nagy bajban lennének, mivel kiderült, hogy a gyökérszőrök is tulajdonképpen felszívást végző gombafonalak. Arról már nem is beszélve, hogy az erdélyi taplósapka-készítők és francia szarvasgombász kutyák is munka nélkül maradnának.