Új szakvezető segíthet a kiesés elől menekülő bicskei csapaton

Az 50 esztendős Raffai Rudolf Szerbiában, Palicson nevelkedett. 1978 és 1991 között a Szpartak Subotica csapatában több mint háromszáz első- és másodosztályú bajnoki meccsen lépett pályára. Ezt követően Magyarországon az NB II-es Baja játékosa volt huzamosabb ideig, húsz éve él Magyarországon, 1995 óta edzősködik. A Bajai LSE együttesénél kétszer is dolgozott az NB II-ben és az NB III-ban, míg az Aquital FC Csákvár csapatának második éve tagja, Bognár György-Toldi Gábor mellett a szakmai stábban. Így nem is lehetett csodálkozni azon, hogy a bicskeiek megkeresték, mivel köztudott a két egyesület együttműködése.

Fotó: Koppán Viktor

Raffai Rudolfot nem volt könnyű szóra bírni, a szakember elmondása szerint őt a munkája minősíti, és inkább a háttérben szeretne maradni.

– Mit tudhatunk önről, illetve merre dolgozott eddig?

– 1995 óta vagyok edző, főleg Baján dolgoztam, több éven keresztül, és több alkalommal voltam a Bajai LSE vezetőedzője. Ezen kívül a Szeremle csapatával bajnokságot nyertem megyei másodosztályban, és az NB II-ben szerepelt a Baja együttese az irányításommal. Bognár Györgynek, pedig immár öt éve vagyok pályaedzője, de előtte Nagy Tamásnak és Tomiszlav Szivicsnek is segítettem. A kemény munkában hiszek, ezért is jövünk ki jól Bognár Györggyel, mindketten ezt a szemléletet valljuk.

– Hogy történt a megkeresés? Sokat gondolkozott a bicskeiek ajánlatán?

– Nem mondhatom, hogy sokat töprengtem volna, ugyanolyan feladatot jelent számomra, mint más egyéb munka, és a jövőben beletartozik a mindennapi feladataim közé. Végül is Bognár György volt az, aki igent mondott, és ő olyan szakembert szeretett volna látni a Bicske élén, akiben megbízik.

– Milyen lehetőség ez az ön számára, hiszen egy meglehetősen mély gödörben levő, kiesésre ítélt csapat kispadjára ülhet?

– Egy csapat vezetéséhez stábra van szükség, ezért Bognár Györggyel közösen látjuk el a feladatot. Ő a háttérből meglátásaival segít, én, pedig a napi munkát fogom össze, persze ebben is azért közreműködik. Reményeink szerint olyan szintre tudjuk felhozni a társaságot, hogy kiharcolhatjuk a bennmaradást.

– Mikor vetődött fel az a gondolat, hogy közösen dolgozzanak Bicskén?

– Körülbelül egy hete beszéltünk róla először. Nagy Sándor a csákvári klub tulajdonosa és a bicskei vezetés közötti megállapodás alapján történt, melynek lényege, hogy az Aquital Csákvár segíti a Bicskei TC csapatát szakmai részről.

– Ettől függetlenül ön továbbra is az NB II-es Csákvár munkájában részt vesz?

– Igen, az új funkcióm nem gátolja a csákvári feladatom elvégzésében. Én vezetem a csapatot Bicskén, míg pályaedzőként ugyanúgy Bognár György mellett dolgozom.

– Össze lehet majd ezeket a feladatokat egyeztetni?

–Hogyne, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást.

– Mennyire ismeri a megyei első osztály mezőnyét?

– Több mérkőzést láttam korábban is a megye egyből, így egyáltalán nem jelent újdonság számomra.

– Találkozott már a csapattal?

– Persze, sőt már el is kezdtük a felkészülést. Láttam, hogy mire számíthatok, milyen a keret összetétele, teljesen naprakész vagyok.

– A hírek szerint Csákvárról érkezhet erősítés. Köntös Dánielen és Sötét Dávidon kívül lesz még más is Csákvárról, rajtuk kívül kiket akarnak hozni?

– Még nem tisztáztuk ezeket a kérdéseket, mert szeretnénk azért bicskei kötődésű labdarúgókat is a csapatban látni, őket is tesztelem a felkészülés során. Ettől függetlenül több új arcra lehet számítani, de csak olyanokat igazolunk, akik tényleg erősítést jelentenek, és nem kizárólag a létszámot akarjuk feltölteni.

– Őszintén, be lehet hozni ekkora lemaradást?

– Nem vágnék bele, ha nem hinnék benne. Optimista és bizakodó vagyok. Reálisan két kieső van, két csapatot kell megelőzni, és bennmaradt a csapat. Ha egy kicsit sikerül feltuningolni a gárdát, akkor még előrébb is végezhetünk.