Az állattartás még a tanulást is elősegíti

A szakember szerint az állatok iránti vonzódásunk természetes. Egy gyermeknek ezen a területen is a szülei példamutatása az elsődleges.

- Ha egy gyerek fél az állatoktól, akkor érdemes a mélyebb gyökereket kutatni. Elsősorban azt, hogy az édesanyja fél-e, hiszen az ő érzelmeit átveszi a gyermek és tudattalanul arra kondicionálja, hogy az állatok félelmetesek - mondta Fülöp Magdolna. Ha viszont azt látja a gyermek, hogy a családban szeretettel fordulnak az állatok felé, akkor ő sem ijed meg.

- Ha egy rossz élmény után még óvják is a gyermeket attól, hogy közel kerülhessen az állatokhoz, akkor további félelmek alakulhatnak ki benne. Segíteni úgy lehet, ha a szülők olyan környezetet teremtenek, amelyben van lehetőség találkozni, barátkozni az állatokkal - hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Ha a szülő biztatás mellett példát mutat gyermekének a kis állatokkal való időtöltésre, akkor könnyebben oldódhat a félelem és a szorongás.

- Sok mindent megtanul a gyermek, ha egy kis állatról gondoskodik, de a felnőttek is. Az állatokat szerető családi környezetben fejlődik a gyerekek felelősségtudata, viselkedéskontrollja és empatikus készsége. Kísérleti jelleggel azonban nem érdemes állattartásba kezdeni - fogalmazott a szakember, aki szerint nem helyes az a stratégia, hogy „veszünk a gyereknek egy kutyát, és majd önmagától gondoskodik róla, kialakul a felelősségérzet a rábízott állat iránt”.

A tizenkét éves Poór Zsuzsa nagyon szereti az állatokat. Vonzódásunk irántuk természetes
Fotó: illusztráció

Egy kis állat családba fogadását a szakember szerint megfelelően elő kell készíteni. Jó, ha a szülők egyre nagyobb teret adnak a kis gazdának a kedvenc gondozásában, hiszen ez is egy tanulási folyamat, melyet jó szülői mintán keresztül tanul meg és gyakorol be a gyermek.

- A hírekben sokszor találkozhatunk megkínzott, kidobott állatokkal. Elgondolkodtató, hogyan jut el egy ember ilyen kegyetlen tettig. Kimutatható, hogy az emberek és állatok iránti agresszió hátterében egyaránt a gyermekkorban elszenvedett bántalmazások, sérelmek állhatnak. Attól a kisgyermektől, aki családjában, közvetlen környezetében nem tapasztalja meg a türelmes, szerető gondoskodást önmaga felé, nem várható el, hogy türelemmel, megértéssel forduljon a gyengébb, kiszolgáltatottabb állatok felé - mondta a szakember. Hozzátette, hogy a kicsik sokszor a felnőttek viselkedését ismétlik meg: a bántalmazott gyerekek gyakrabban gyötörnek meg állatokat. A pszichológus szerint egy kis állatról való gondoskodás sokoldalúan gazdagíthatja a gyermekek személyiségfejlődését, ezáltal erősödik érzelmi intelligenciájuk, szociális érzékenységük, kognitív képességük, hiszen megtanulják indulataikat kontrollálni, megtanulnak olvasni egy állat vagy ember metakommunikatív jelzéseiből, szándékaiból, fejlődnek a mentalizációs képességeik, hiszen olvasni tudnak egy másik lény viselkedéséből.

- Mindezek a képességek, készségek segítik az iskolai tanulást, amelyhez rendszeresség, időbeosztás, felelősségtudat, figyelem szükséges, valamint fejlődik a kapcsolódási készség, hosszú távon pedig a mások iránti szociális érzékenység. Természetesen csak akkor, ha a körülmények a család életében ezt lehetővé teszik, és nemcsak a gyermek, hanem a szülők is szeretnének állatot tartani - hívta fel a figyelmet Fülöp Magdolna, aki szerint elsősorban olyan állat iránt tudunk őszinte szeretettel viszonyulni, amelynek a tekintetéből és a mozdulataiból érzelmeket tudunk leolvasni.

- Annak is mindig tudatában kell lennünk, hogy az állattartás nemcsak örömmel, hanem feladattal is jár. Egy kutya vagy egy macska élettel tud megtölteni egy lakást. Egyedül élő emberek életét is kiegyensúlyozottabbá tehetik az állatok, akik ragaszkodásukkal, játékosságukkal nagyon sok örömet adhatnak gazdáiknak - mondta Fülöp Magdolna, aki maga is három kutyát nevel.