Utak magányos vándorai

Elhivatottak, és talán a kíváncsiság, az emberi kapcsolatok, országok megismerése és nem utolsósorban a vezetés fantasztikus élménye az, ami vonzóvá teheti ezt a hivatást. Mikor szembe jön velem az úton egy-egy kamion, még engem is lázba tud hozni, és töröm a fejem, milyen is lenne, ha én ülnék ott a hatalmas monstrumban vezetőként, vagy csak az anyósülésen mint utas.

A kamionosok uralják a több tonnás járművet és hegyen-völgyön át szelik az országok útjait. Feltettem magamnak a kérdést: miért? Ezek az emberek életüket egy bádogfülkében élik le, nap mint nap ellátják feladataikat, rádión és telefonon tartják a kapcsolatot kollégáikkal, főnökükkel a megbízóikkal, és persze a családjukkal. A kamionok ma már komfortosak, szinte mindennel felszereltek, beépített hűtő, ágy, gázégő, tévé szolgálja ki a jármű urát.

Az igazi kamionos tud manőverezni a járgánnyal, a GPS remek dolog, mert útba igazítja a sofőrt, de csak azt, aki a legkisebb dologra is oda tud figyelni, a kijelzőn a vastag vonalú jelzéstől kezdve a hajszálvékonyig, ezekre összpontosítani kell nagyon, mert csak egyszer nem figyel oda a sofőr, máris beszorulhat egy híd alá, vagy épen egy szűk sikátorba, ahonnét aztán már nincs menekvés, jöhet a mentőosztag.

Hatalmas a felelősségük, a saját életük forog kockán, amellett majdnem minden esetben többmilliós tétel, amit szállítanak, és maga a kamion. Nap mint nap veszélynek vannak kitéve. Sok esetben 3-4 hetes távolléteket vállalnak, messze szeretteiktől, de ez egyfajta kaland számukra, nagy kihívás is egyben. Egész héten hajtanak, ki-be pakolnak, útközben, ha módjuk és lehetőségük van, akkor ott, ahova szállítanak, tudnak tisztálkodni, ha nincs lehetőség rá, akkor út szélén, benzinkutaknál vagy épen vödörből intézik el, hogy emberhez méltóan nézzenek ki. Hatalmas pakkokkal utaznak, élelmiszert, több hétre való ruhaneműt, egyéb dolgokat beraktároznak, mert nem mindig van arra idejük, hogy boltokban vásároljanak, vagy épen mossanak. A hétvége egy külön szám, akkor a kijelölt helyeken parkíroznak, és ha módjuk és lehetőségük, sőt szerencséjük van, akkor pár kollégával, kamionos társsal engedik ki az egy hét alatt felgyülemlett gőzt magukból.

Közös főzőcskézés, iszogatás eszmecsere, ha egyáltalán van azonos anyanyelvű partner köztük, de főzni, inni, nyelvtudás nélkül is lehet, és legalább pár pillanatra elfelejtik azt, hogy milyen nagy felelősséggel jár az a munka, amit ők csinálnak. Nélkülük nem tudna eljutni az áru, fennakadás lenne minden területen. Néha adódik egy-egy lehetőség, hogy hölgyek kínálják szolgáltatásaikat nekik, s nem elítélendő ez sem, mert ők is csak emberek. Sok esetben régi ismerősként üdvözlik őket a parkolókban, és valahogy kialakul az a ritmus, ami az életük elengedhetetlen részévé válik.

A kamionosokat valami hajtja, hogy ezt a munkát végezzék. Van, akit a pénz motivál, van akit a hatalmas szabadságvágy, van, akit a titokzatosság. Minden korosztály megtalálható, a fiataloknál inkább a pénz szerzése a cél, hogy családjuknak az anyagi jólétet biztosítani tudják, az idősebbeknél pedig az előbb felsoroltakon kívül a szabadság és a vezetés szeretete a fő hajtóerő.

Ez egy életforma, amit az igazi kamionos soha nem ad fel. Lehet tél, lehet nyár, lehet tornádó, ő megy, és lehet fáradt, túlhajszolt, de csinálja. Volt olyan távoli ismerősöm, aki a kamion volánja mögött lelte halálát. Állandó stresszben élnek, munkaidejük és munkarendjük szigorúan szabályozott, eltér a civil élet ritmusától. Négy és fél óránként kell megállniuk 50 percre. Vannak csúszások, rosszul sikerült rakodás, van, amikor fél napokat vesztegelnek. Munkanapjuk este 10 kor vagy éppen hajnali kettőkor kezdődik. A normális napi ritmus teljesen felborul. Az étkezések és az alvásidő rendszertelensége uralja életüket.

Sofőrnek lenni idegmunka. Az ilyen fizikai kényelmetlenségek teszik aztán macsókká az utak vándorait. Keménységük azonban sokszor csak álarc, hiszen a folytonos magány, a családtól, kedvestől való távollét, a társtalanság valójában nagyon is érzékennyé és sérülékennyé teszi őket. Panaszkodni azonban nem szoktak, sőt, épp ellenkezőleg, szerintem vidámabb társaságot nehéz lenne találni.

Veszélyes, de itt nincs menekvés, mert aki egyszer elkötelezte magát ennek az életformának, az csinálja tűzön-vízen át.

Szerencsés az a megszállott, akit otthon egy nő, egy társ, egy szerető, egy feleség vár, és mindig kitárt szívvel, örömmel készül a magányos farkas fogadására. Süt, főz mos, takarít, hogy abban a két-három napban ne kelljen semmi mással foglalkozniuk, csak egymással, mert a két nap után megint jön a 3-4 hét, amikor ismét távol van az a férfi, akit imádattal szeret a nő. Az különösen csoda számba megy, ha valóban egy olyan nőre talál a kamionos, aki ezt elnézi neki, és hűséges is hozzá, amíg távol van.

Sok álmom közt az is szerepel, hogy életemben legalább egyszer egy ilyen pár hetes útnak részese lehessek, vonz ez a szabadság. Ennek az érdekes, sokak számára még félelmetesnek tűnő kamionozásnak értéke van és megmagyarázhatatlan varázsa. Számomra csodálatos lenne, mert találkoznék közvetlen közelről ezzel a különös életformával.

Szerző: Hegyi Ilona