Novák Katalin államtitkár a Bartók Mirandolinájáról és a vidéki teátrum kihívásairól

- Mi szél hozta ide hozzánk?

- Novák Katalin (NK): - Kaptam egy kedves meghívást, a Mirandolina bemutatójára. Érdekelt, hogy egy ilyen klasszikus darabot miként állít színpdra egy olyan színház, ahol az utóbbi időben inkább progresszív darabokat mutattak be. Úgy láttam, hogy ez az előadás rendkívül sikeres volt és nem csak a dunaújvárosi közönségnek tudtak ezzel örömet okozni, hanem úgy látom, hogy szép számmal érkeztünk Budapestről is ennek a bemutatónak a kedvéért.

- Az első benyomások?

- Azt hiszem, hogy mindannyiunknak jól esik, amikor önfeledten tudunk szórakozni. Amikor azt gondoljuk, hogy igazából mélyenszántó gondolatokra nem is feltétlenül lesz szükség aznap este. És azután, amikor mégis végignézünk és végig élvezzük az előadást, akkor mégis elindul bennünk egy ilyen gondolkodás. A darab utolsó gondolatai azt hiszem, hogy a nézők többségét bizonyára megfogták. Ez arról szólt, hogy miként csináljuk mi mindannyian a magunk magánéleti játszmáit nap mint nap után. Talán, ha ilyenkor magába néz az ember azt látja, hogy milyen könnyű ezt észrevenni másokon. Ebben az esetben ez túlmutat a férfi-nő kapcsolaton. Mindannyiunk mindennapi életére általában is igaz. A színház a mindennapjainknak fontos része, ahogy kultúra általában is az. Ebben nem számít az, hogy hogyan halad a technológia, milyen új eszközök állnak a rendelkezésre. Van valami, ami örök érvényű. Azoknak a művészeknek az ereje, akik itt akár ma este is felléptek és akik saját magukat is tudják adni. A művészet segítségével tudnak nekünk egy olyan kulturális élményt adni, amiből mindegy, hogy ez egy klasszikus, vagy egy modern darab. Mindenki megtalálja ebben azt a mondanivalót, ami a saját életének a szempontjából éppen releváns.

- Hogy tetszett a Bartók társulata?

- Úgy látom itt egy nagyon jól összeszokott csapat van. Látszik, hogy jó a vezetése is. Egy olyan ember irányítja ezt a színházat, aki nem tegnap került ide, hanem tényleg hosszú ideje ismeri mind a társulatot, mind az itteni viszonyokat. Teljesen más körülmények között dolgoznak az itteni művészek és a vezetők is, mint egy nagyobb költségvetéssel működő színházban. Meg van ennek a maga bája. Szerintem kifejezetten lehet értékelni azokat az eszközöket, amik egy kisebb költségvetésű színháznak az esetében merülnek föl. Rengeteg ilyenkor az ötletesség és talán az is elmondható, hogy nem csak a szűk értelembe vett maguk dolgát végzik, hanem egy kicsit mindenki mindenbe beszáll és így valóban közös produkció születik a végén. Meg van a maga varázsa a nagyszínháznak is és a picinek is. Ami személyesen engem illet, nekem megadatott az, hogy színész családban nőttem fel. Szegedi vagyok és alapvetően mindig része volt az életünknek a színházba járás. Való igaz, most voltam itt elsőször, de nagyon örülök, hogy eljöttem és, ha legközelebb lesz rá alkalmam, akkor ismét szívesen fogom a Bartókot választani!

Fent: Két hősiesen vesztes szerelmes párharca a Mirandolina című darabban. A gróf szerepében Fritz Attila, az Őrgróf jelmezében pedig Kiss Attila vívja csatát

Lent: Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár

Fotó: Zs. E., MTI

Úgy látom, itt egy nagyon jól összeszokott csapat dolgozik
a Bartókban