Szép fiatalsága volt - Irénke néninek öt unokája, öt dédunokája van

Akár húsz évet is letagadhatna a korából, fürge, vidám, csinos, ápolt, környezete tisztaságtól ragyog. A településen született, férjhezmenetele után, amíg épült a házuk, kis ideig Dudaron laktak férjével, aki a bányában dolgozott. A faluban rajta kívül mindössze ketten élnek még ilyen korúak. Férje meghalt, huszonötödik éve egyedül él. Fia, unokái és családjuk – öt unokája, öt dédunokája van – rendszeresen látogatja.

– Nem gondoltam volna, hogy kilencven évet megérek, és tessék, mennyi mindenen mentem keresztül. Nem jó egyedül harminchét éves korában halt meg a lányom, hat héttel az apja után, akkor, az egymás utáni hónapokban öt halottunk volt, sokáig hurcoltam a fájdalmat.

Férje pesti volt, amikor a szüleivel Zircre költöztek, sokat megfordultak Nánán, betértek hozzájuk, mert édesanyja és leendő anyósa is a postán dolgoztak. Mikor a fiú meglátta Irénkét, azt monda a szüleinek, ezt a kislányt fogom majd elvenni. Huszonhárom éves volt, mikor összeházasodtak. Fiatal lányként gyakran ő nyitotta a boltot.

– Vegyeskereskedésünk volt, akkoriban volt ott minden, még edény, textiláru, berlinerkendő és lúgkő is. Sokszor én nyitottam ki, mert anyám ment a postára, apám meg az állatokat rendezte. A bolt mellett volt a posta, később ott dolgoztam, bár anyám nagyon féltett, a háborús években éjjeli szolgálatot is el kellett látni. Helyettesítettem a zirci postán is, meg a testvérem presszót nyitott, ott is segédkeztem. Amikor megszületett a két gyermekem, háztartásbeli lettem, nagy kertünk volt, állatokat tartottunk, voltak disznók, libák, kacsák, tyúkok, csirkék, sok dolog volt.

Irénke nénit a polgármester asszony oklevéllel, virágcsokorral, fia és családja kilencven szál szegfűből álló virágkosárral köszöntötte
Fotó: Müller Anikó Hanga

Nincs különösebb betegsége, régebben epeműtétje, pár hónappal ezelőtt combnyaktörése volt, hamar kiheverte. Rendszeresen látogatja egy házi segítségnyújtó, de ellátásra nem szorul. Nevetve idézi fiatalkorát.

– Hárman voltunk lányok testvérek, egyikük az angolkisasszonyokhoz járt, a másik magántanuló volt, a szüleim azt akarták, én apáca legyek. Jöttek a faluba, hozzánk is apácák, sok könyvet hoztak, gyermekként elkezdtem sírni, hogy ezt mind meg kell tanulni. Az életem nagyon jó volt. Hétéves koromban voltam Kisjézus, betlehemeztünk, passiót énekeltünk, színdarabot játszottunk. Sok bolondságot is csináltunk, felöltöztünk bácskai asszonyoknak, kendőt kötöttünk, ráncos szoknyát húztunk, mentünk végig a faluban, nem ismertek meg minket. Szép fiatalságunk volt. Sokszor kiültünk a folyó partjára, vagy a kertbe, a szalmakazalra és énekeltünk, szép alt hangom volt, az olyan jól hangzott. Sokan várták már, kérdezték, mikor énekelünk megint. Lányos ház lévén éjszaka sokszor kaptunk szerenádot. Húszévesen szépségkirálynő voltam. Akkoriban sok táncest volt a faluban, már délután elkezdődött a mulatság, nem maradhattunk soká, tízre haza kellett érnünk, apánk nagyon erélyes volt.

Irénke néni fiatalkorában szigorú erkölcsi normák voltak, faluhelyen különösen. Bár akkor is voltak „megesett” lányok, de a hagyományos paraszti társadalomban egyértelműen őt tartották bűnösnek, felelősnek, aki többnyire egész életén át viselte félrelépése következményeit. Férjhez menési esélyei csökkentek, ha férjhez ment is, nem illették meg a menyasszonyi díszek, és leány társai sem akartak szóba állni vele. Nánán is meghalt egy lány, akitől a bábaasszony elvette a magzatot. Az ismerkedésnek, udvarlásnak hagyományosan megszabott rendje volt.

– A férfiak jelenlétében sokszor elpirultam. Tisztességben mentem férjhez, előtte nem adtam össze magam senkivel, mindig arra gondoltam, én ilyent nem csinálok, mit gondolna rólam az a férfi, ha összeadnám magam vele. Még csak csókolni is lopva mertek a legények, nem voltunk úgy egymásba bújva, mint mostanában látom. Ha mindenki erkölcsös lenne, milyen más világ is lenne, mint ami most van, hiszen ma nem is nagyon házasodnak össze a fiatalok, csak úgy együtt élnek.

Hogy mi a hosszú élet titka Irénke néni szerint?

– A munka. Szorgalmasnak kell lenni, sokat kell dolgozni, én nem tudok nyugton maradni még most sem. Régen, ha kiültünk pihenni a padra, kis idő múltán már tépkedtem is a gazokat, nem tudtam nyugton maradni.

Egész életében érdeklődő volt, sokat olvasott, ma is ezt teszi és imádkozik. A kiskertben már nyílnak a tavaszi virágok, a kapuig kísérve mutatja, mi az, amit nemsokára már rendezgetni kell.