Iskola a határon - Ottlik Géza regényéről Fűzfa Balázs beszélt a szabadegyetemen

Az előadó szerint a mű a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amely megjelenésekor, 1959-ben még nem aratott nagy tetszést, de már a hetvenes években példaértékűvé lett az újabb írónemzedék számára.

Mit is jelent a határ szó a címben, a regényben?

A történet 1923-26-ban játszódik egy katonai reálgimnáziumban, Kőszegen, ahol a trianoni békeszerződés előtt még nem volt határ. A határ szó ugyanakkor jelképesen is értelmezhető, mert a fiatal fiúk az eszményített gyerekkorból bekerülnek a zárt katonai iskolába, elhagyják addigi védett, civil életüket, átlépnek a szabadságból a kiszolgáltatottságba, egy idegen, kibírhatatlannak tűnő világba, ahol megfosztják őket a szabadság emlékétől is.

fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Három kiskamasz fiú története elevenedik meg a regényben, akik keserű megpróbáltatásokon esnek át, majd felnőttként is egymásba kapaszkodnak. A fiúk egymástól teljesen eltérő személyiségek, egyik sem azonos a regényt író Ottlik Gézával, de az olvasó érzi, tudja, hogy mindegyik alakba beleszőtt saját önéletrajzi elemeket is.

A mű érdekessége, hogy regény a regényben, hiszen Medve kéziratát Bébé átírásában kapjuk, kettőjük elbeszélésében, visszaemlékezésében elevenedik meg az egész történet, ami jelentős részben az első napokat, „a betörés időszakát” állítja középpontba.

A regény három fő részből áll, az első és az utolsó cím egy bibliai utalás Pál apostol rómaiakhoz írt levelére, de a középső rész „Sár és hó” a legfontosabb fejezet címe, ahol ősszel a sár csak tovább keserítette a fiúk kiszolgáltatottságát, majd a hó jótékonyan betakarta a tájat, elfedte a szenvedéseket: „Tiszta és puha szőnyeget terített lábunk elé az égi kegyelem.”

A kamasz fiúk végül rájönnek, hogy a kietlen világban is lehet élni, és nem lehet teljes az életük, ha a borzalmakat nem tudják feldolgozni.„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.”

Esterházy Péter író elismerte és nagyra tartotta Ottlik Gézát, meglepetésként lemásolta egyetlen lapra az Iskola a határon című regényét és ajándékba adta az írónak 70. születésnapjára. A tanár úr elhozta megmutatni ennek a lapnak egy bekeretezett másolatát, amely olyan, mint egy gobelin, de a mini betűket természetesen nem lehet elolvasni. Fűzfa Balázs, aki köztudottan gyűjti a régi könyveket, magával hozta az Iskola a határon regény első magyar kiadásának egyik példányát, valamint az 1966-ban Angliában megjelent kötetet is, amit Ottlik Géza az osztrák impresszionista költő, Rilke emlékének ajánlott. Az irodalomkedvelők nagy meghatottsággal fogták kezükbe és lapozták át a régi és értékes könyveket.

Az előadó hangsúlyozta, hogy érdemes a regényt időről-időre újraolvasni, mert minden alkalommal új élményekkel gazdagodunk, bár a történet nagyon egyszerű, de amíg olvassuk, kijárjuk saját életünk iskoláját.

Előadását a nemrég elhunyt Bányai János újvidéki professzor szavaival zárta: „Mi is az ottliki világlátás lényege? A rendezetlen dolgok bármilyen megszokott elrendezése, a dolgok lényegének elfedése.”

Tátrainé Kulcsár Irén