Szenvedély nélkül lehet élni, de minek?

Igazi irodalmi szenzációnak számított, amikor 1972- ben megjelent Weöres Sándor műve, amelyben nem csupán létrehozott egy 19. század eleji nőalakot, hanem megalkotta Lónyay Erzsébet, azaz Psyché fiktív költői életművét is. Weöres hőse apai ágon egy grófi család, anyai ágon egy cigánylány leszármazottja. A vad és öntörvényű Lónyay Erzsébet különös kalandokba sodródik, közben pedig plasztikus versekben fogalmazza meg érzéseit, a nő és férfi viszonyáról. Weöres Sándor nyelvi virtuozitással – archaikus gyönyörű nyelven – nem csak Lónyay Erzsébet erotikus verseit, hanem önvallomását is megalkotta és a fikciót valóságos elemekkel, figurákkal elegyítette. Könyve úgy hatott, mintha tényleg életre keltett volna egy független, őszinte, megzabolázhatatlan 19. századi nőt.

Váradi Eszter Sára szereplésével március 8-án, a Kozák András Stúdióban mutatják be az előadást Fotó: Molnár Artúr

Váradi Eszter Sárát, a Vörösmarty Színház művészét arról kérdeztük: hogyan született meg a Psyché színpadra állításának ötlete?

– Már korábban szóba került, hogy létrehozhatnék egy önálló estet. Szikora János igazgató felvetette, mi lenne, ha az örök nő állna az előadás középpontjában. Eszembe jutott, hogy nekem több rendező is említette már: illene hozzám Psyché figurája. S magam is úgy gondoltam, hogy Lónyay Erzsébet történetét szívesen előadnám. Az Edith és Marlene című előadásban nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni a fiatal rendezővel, Widder Kristóffal . Az ő friss szemlélete, biztos ízlése számomra garancia. Neki szóltam, amikor felmerült a Psyché színpadra állításának terve, és kiderült, ő is kedvet érez a feladathoz. Az ötletet a színház is örömmel fogadta, de csak januárban tudtuk meg, hogy március 8-ára tűzték ki a premier időpontját.

Szerencsére Váradi Eszter Sárát nem érte teljesen váratlanul a bejelentés: már korábban foglalkozott Weöres Sándor művével: – Nagyon gazdag ez a mű és igen szövevényes Erzsébet históriája. Widder Kristóffal együtt arra törekedtem, hogy bemutassunk egy különleges, izgalmas női sorsot. Az előadás főleg a szerelmi szálra koncentrál. Psyché életében két férfi játszik különösen fontos szerepet: szerelme, Laczkó, azaz Ungvárnémeti Tóth László, és a férje. Erzsébet sorsának egyik meghatározó eleme, hogy nem élete nagy szerelméhez megy feleségül. Ha belegondolunk, ez is szinte banális história, sok nővel megtörténik. De a próbák alatt egyre inkább rádöbbentem: Erzsébet annyira sokszínű figura, hogy a sorsa több ponton is örökérvényű dolgokra irányítja rá a figyelmet – mesélte a színésznő, és hozzátette: – Lónyay Erzsébet – miközben költészetével és életével tabukat is feszeget – arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy ne legyünk álszentek!

Az életigenlés, a szeretet, a szerelem iránti vágy éppen olyan természetes egy ember, egy nő életében, mint az, hogy szellemi értelemben is kiteljesedjen. Sorsa egyrészt felelősségre nevel, arra hogy bármit teszünk az életben, annak következménye van. De azt is sugallja: szenvedély nélkül lehet élni – de minek? Monodráma született, de Váradi Eszter Sára mégsem lesz teljesen egyedül a színpadon, a rendező ugyanis társa lesz a játékban.

Csupán mozgással ő idézi meg azokat a férfiakat, akik Erzsébet életének fontosabb szereplői voltak. Emellett a játékhoz dalok is születtek: Bak–Dávid László zenésítette meg Psyché egy-egy jellegzetes, szépséges versét: ezek egy szál cselló kíséretében hangzanak el.