Női szerepek és minták - A női dominancia elveszi a szerelem ízét?

A szakember elmondta, hogy régen a parasztcsaládokban a földeken dolgoztak, este a férfi ellátta az állatokat, a nő tüzet gyújtott, főzött és őrizte az otthon melegét, a gyerekekre az idősebbek vigyáztak. A gazdagabb családokban a férfiak vadásztak, kártyáztak, a nők kézimunkáztak, megtanultak táncolni, énekelni, és törődtek azzal, hogy minél csinosabbak legyenek. 1950 után, a háborút követően csökkent a férfiak száma, a női lakosság arányaiban megnövekedett. A nőknek férfimunkákat is el kellett látni, és lassan ideál lett a traktort vezető nő.

Fa Ágnes (archív kép: Futó Zoltán)

- A gyermekek is olyan mintát látva nőttek fel, hogy a nőknek férfimunkát kell végezni, mellette pedig ellátni a családot. Mindez a fiúkban sokszor kisebbségi érzést válhatott ki, ami abban is megnyilvánult, hogy eltolódott a felnőtté válásuk ideje, miközben a nők egyre dominánsabbakká váltak – mondta Fa Ágnes. Szerinte a túlzott női dominancia elveszi a szerelem ízét. A lányok sokszor attól félnek, hogy ha nem elég odaadók, akkor elvesztik a fiút, aki valójában a letámadás elől menekül. A pszichológus szerint borzasztó nehéz a mély érzésű kapcsolatok kialakítása, amelyben elfogadják egymást a partnerek, ugyanakkor változni is képesek.

Az anyaságban teljesedett ki sümegi Csanádi Lajosné Erzsi élete. Számára a legnagyobb boldogság, amikor gyermekei csillogó tekintetét látja. Hatalmas család az övé. Huszonhatan szólítják anyának vagy mamának. Három saját gyermeke mellett huszonháromnak nevelőszülőként biztosította és biztosítja a boldog, gondtalan gyermekkort. Ma hat gyermeket gondoz szíve minden szeretetével. Huszonkét esztendeje, 1994-ben fogadta otthonába az első kislányt. Saját gyermekeik ekkor már nagyok voltak, de még nem repültek ki a családi fészekből. Amikor édesanyjuk előállt az ötlettel, hogy kisgyermeket fogad a családba, mindannyian örültek. A családba érkező kislányt testvérükként szerették. Az akkori óvodás ma élete legboldogabb időszakát éli. Első gyermekét hordja a szíve alatt.

- Karácsonykor itthon járt nálunk. Ekkor jelentette be, hogy három hónapja új életet hordoz. Sokat küzdöttek a babáért. Ennél szebb pillanatot ritkán ad az élet. Ő volt az, aki az esküvőjén az örömszülők helyére ültetett engem és nevelőapját, a férjemet, és úgy szólt rólunk, hogy ők azok, akiknek minden jót köszönhetek - emlékezett Erzsi, aki többi, már kirepült gyermekkel is tartja a kapcsolatot. Számára az év talán legszebb időszaka az anyák napja. A kicsik rajzokkal, a nagyok virágcsokorral köszöntik őt. A rajzokat megőrzi.

- Nemrég két kicsi érkezett. Az egyik kislányról azt mondták, lemaradt kortársaitól. Én viszont vállaltam, és tudtam, minden rendben lesz vele is. Ma boldog és sikeres első osztályos. Sorra hozza a piros pontokat, a csaknem hibátlanul megírt felmérőket. Sokat foglalkoztunk vele, de megéri. Középiskolás nagylányunkért, aki olyan, mint minden kamasz, néha késik, és nem mindig könnyű vele, aggódunk. A hatodikos kislány már most igazi anyuka. Öltözteti, fésülgeti a kicsiket, elmegy értük az iskolába, segít a feladatokban – számolt be az asszony.

Csanádiék ma már unokáiknak is örülhetnek. Saját gyermekeiktől született Jennifer gimnazista és kiváló röplabdás. Ronetta, aki ma már szintén középiskolás, a diákolimpián is eredményesen szerepelt. A két általános iskolás fiú, Raul és Ákos a Ramassetter iskola röplabda csapatának a tagja. A kisiskolás Zoli ma még nem tudja, a labdarúgást vagy a röplabdát válassza-e. A család a helyi mérkőzéseket mindig megnézi.

Az unokák Raul, Ákos, Zoltán, hátul Jennifer kezében Réka mellette Ronetta Fotó: Csanádi család

Hétvégén és ünnepeken összegyűlik a nagy család. Erzsi büszke arra, hogy két lánya, Katalin és Beáta szintén nevelőszülő. Zoltán fiuk két kisgyermeket, egy másfél és egy három évest nevel. A nagyszülők remélik, ha nagyobbak lesznek, ők is erősítik a röplabda csapatot.

- Nálunk mindenki egyformán fontos, nincs különbség a saját gyermek, unoka és a nevelt között. Nagyon jó barátok. Úgy élik meg a mindennapokat, hogy ők testvérek. Szerető családban élnek, felelősek egymásért. A nagy segít a kicsinek. Van gyermekünk, akit látogat a vér szerinti szülője. Akik után nem érdeklődnek, beszélgetünk vele erről is. Idővel elfogadják a helyzetet, nem szomorkodnak miatta. Azt mondják, nekik mi vagyunk a családjuk, jól érzik itt magukat. Én viszont mindent megteszek, hogy elősegítsem a kapcsolattartást. Egyik kicsinek meghalt a nagymamája. Elvittem a temetésre, hogy találkozzon az édesanyjával. Kértem, jöjjön, látogassa meg őt. Sajnos, nem teszi. Pedig sokat veszít. A kislánya tele van szeretettel, okos, szép – mondta Erzsi.

A kicsik mindent megkapnak, akárcsak egy jó családban. Nyaralnak, külföldre utaznak, múzeumot látogatnak. Csanádiék budapesti barátai is vendégül látják őket a nyári szünidőben. Hajójuk is van, számos alkalommal hajóztak a Dunán.

- Testvéreim, rokonságunk, barátaink elfogadták, hogy ezt a hivatást választottuk. Ők is gazdagítják az életünket. Sok munkánk van, hiszen ennyi emberre mosni, főzni, takarítani nem könnyű. De gyermekzsivaj nélkül nem tudnánk élni. Annál csodálatosabb pillanatot nem tudok elképzelni, mint amikor valaki hozzám bújik, és azt mondja, szeretlek édesanyám – mesélte Erzsi, akinek nekem naponta többször is része van ebben. Ez az élete kiteljesedése és boldogsága.

A tudományos életben elért sikerei során Vincze Veronika soha nem érezte hátrányát annak, hogy nőként kell helyt állnia a pályán. Doktori fokozatai megszerzése alatt mindkét nem képviselőivel ugyanúgy találkozott és együtt dolgozott.

A balatonfüredi származású, számítógépes nyelvészként dolgozó fiatal tudós a veszprémi Lovassy gimnázium elvégzése után a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott. Először elméleti nyelvészet szakon doktorált, majd informatika szakon újabb doktori fokozatot szerzett. Az angol és a német magas szintű ismeretén kívül foglalkozott a latin, a francia, az olasz és a portugál nyelvekkel is. Szinte a fél világot bejárta tudományos munkája során.

Vincze Veronika (Fotó: Penk Tímea)

- Míg a korábbi évszázadokra mind a tudományban, mind a művészetekre a férfiuralom volt a jellemző, addig manapság ez kezd megváltozni. A nyelvészet inkább a nőket, az informatika inkább a férfiakat vonzza. Éppen most szervezünk egy programot annak érdekében, hogy lányok számára is vonzóvá tegyük az informatikai tanulmányokat – számolt be Vincze Veronika, aki pozitív változásként értékeli, hogy a nők is szerepeket kaphatnak olyan területeken, amelyeket korábban elzárták előlük.

- Mindez nem azt jelenti, hogy egy nőnek férfiként kellene viselkednie, vagy hogy az egyenjogúságot a nemtelenség irányába kellene fordítani. Épp ellenkezőleg: a biológiai adottságok meghatározzák egy ember képességeit, egy egészséges identitású ember ezzel tisztában van. Ugyanakkor jogi tilalom nélkül is elvárható, hogy mellőzzük a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést – taglalta Veronika. Szerinte fel sem kellene vetni olyan kérdéseket, hogy „család vagy karrier”, hiszen a két dolog nem feltétlen zárja ki egymást. Az pedig teljesen egyéni, hogy kinek mi a fontosabb, illetve hogy kinek milyen lehetőségek jutnak és azzal hogyan tud élni.

- A szingliséget sokan nem tudatosan választják, hiszen nem könnyű megfelelő párt találni. A sikeres nőktől néha megijednek a férfiak, és nem mernek közelíteni hozzájuk, pedig attól, hogy valaki elismerést szerez a szakmájában, még ugyanúgy szüksége van a magánéletben megértésre, gyengédségre, bókokra, hogy tartozzon valakihez, akire számíthat, akiben megbízhat – mondta a fiatal tudós.