A fák holtukból is életre kelnek - Tamaskovics György faintarzia-művész kiállítása Ajkán

Az alkotóművész március 4-én a Csingervölgyi kápolna című alkotásával, valamint a bányaszerencsétlenségről írt versével fogadta tárlatának megnyitóján megjelent vendégeit, közöttük néhány egykori ajkai osztály-, iskolatársat is, akikkel Székesfehérváron gépésznek tanulva, Áron Nagy Lajos Munkácsy-díjas festőművész-tanártól tanulták az arányokat és az ábrázoló geometriát, szakkörökön az alkotás örömét, a képzőművészet, a művészetek szeretetét.

A kiállítás megnyitóján Bábics Valéria intézményvezető, Tamaskovics György alkotóművész, Kovács Ferenc egykori osztálytárs, T. Vajda Márta tanárnő, valamint a Tiborcz testvérek (Fotó: Sipos Ottó Tibor)

A Tiborcz testvérek szép muzsikája után a tárlatot T. Vajda Márta tanárnő nyitotta meg, aki bevezetőjében vallott saját ajkacsingervölgyi kötődéséről is.

– Tamaskovics György Balatonakarattyán él, alkotásain keresztül kitárulkozik. Bemutatja az akarattyai magasparton lévő házát, ahonnan olvassa a Balaton szőnyegét, a madárhangot, láttatja magát az embert s a természetet. A természetet nem tudja az ember irányítani, csak akkor, ha belemerevül az olvasásába, s a fában – még az elpusztult fában is – felleli az élet méltóságát, örömét. Az alkotóművész ars poeticája: a természetet, benne az erdőt örökké óvni, növelni kell, ha mégis ki kell egyet vágni, helyére újra többet kell ültetni, a halott fát pedig életre kell kelteni, megmutatni azt, amit annak élete s a művész, a lélek von bele. Művésznek lenni azt jelenti, életünk olyan, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit, nyugodtan várja a tavaszi nap sugarait, mert eljön a nyár is, csak türelmesnek kell lenni. Tamaskovics György világa faintarziáiban nedvedzik és teljesedik ki. Meseképein elgondolkodhatunk, hogy egy fa mennyi érzést képes közvetíteni. Ezek a képek szerethetőek, mögöttük, bennük rengeteg technikai tudás rejlik.

A mester Kisvárosi élet című munkája

Szerelem

Többek között ezekkel a gondolatokkal nyújtotta át T. Vajda Márta az ajkaiaknak megtekintésre a művész alkotásait.

– Már az ókorban is kedvelték  az intarziát. Készítéséhez a fantázián felül jó szemre és nagyon nagy türelemre van szükség. A faintarzia-készítők réteget képeznek fafurnérból, a képalkotó elemeket illesztik, s utólag ragasztják a hordozó felületre. Az intarziás bútorok, használati tárgyak és művészeti alkotások azért értékesek, mert nagyon aprólékos munkát igényelnek, szemet gyönyörködtetnek, de nagyon drágák, díszei, értékei a belső tereknek.

Hogyan készül a faintarzia?   Ennek elkészítési módjáról tartott a művész rövid tájékoztatót a tárlat ünnepélyes megnyitóján, majd egy alkotásával megajándékozta, gazdagította a várost.

Sipos Ottó Tibor