Elhunyt Alan Henry, az autósport egyik legnagyobb szakírója

Fotó: Motorsport Csatorna

Nagyon kedvelték a kollégái, a versenyzők és a Forma-1 bennfentesei, egyike volt a meghatározó krónikásoknak az elmúlt négy évtizedben. Kezdetben ő is szabadúszó volt, és klub versenyzésről írt. Az első komoly munkahelye 1970-ben a Motoring News volt. 1973-ban már teljes mértékben a Forma-1 a területe, 1978-ban már a rovat szerkesztője. Később a The Guardiannak is bedolgozik, illetve az Autocarban is foglalkozik majd a nagydíjak világával. A napi cikkek riportok mellett, egy termékeny íróvá is vált, és sok éven át a világ legjobb Forma-1-es évkönyvét, az AUTOCOURSE-t is szerkeszti.

Az egyik első munkája Ronnie Peterson biográfiája volt, aki a közeli barátja volt. Eredetileg 1975-ben adták ki, és még mindig az egyik legjobb mű a svéd pilótáról. Később olyan pilótákról is írt, mint Derek Bell vagy John Surtees, majd feldolgozta a McLaren, Ferrari, Williams, March vagy Brabham csapatok történetét is.

Régebben persze könnyebb volt megszólaltatni a versenyzőket és a csapat személyzetet mint manapság, de még az akkori viszonyok közepette is Alant szoros kapcsolat fűzte a sport legnagyobbjaihoz. Niki Lauda, ahogy Ronnie Petterson is a barátja volt, hiszen még a Forma-2-ből ismerték egymást, de ugyanígy jó kapcsolata volt Bernie Ecclestonenal, Max Mosleyval, Ron Dennisszel és Frank Williamsszel.

Dennis így emlékezik róla: "Több mint 40 éve ismertem Alan Henryt, és az évtizedek alatt jó barátokká váltunk. Újságíróként pontos, hozzáértő, kérelhetetlen de mégis elfogulatlan volt, magánemberként pedig melegszívű, kedves, lojális és mindig vicces."

A fent nevezettek mindig is tisztelték, még akkor is, ha épp kritikával illette őket az újságok hasábjain. És ennek a speciális köteléknek is volt köszönhető az, hogy minden sztoriban benne volt, mindenről tudott. Főleg az internet előtti világban Alan szavainak és véleményének mindig súlya volt, és ez mindig is így marad, aki a régi időkben kutakodik.

Nem csak kiválóan írt, hanem nagyszerű mesélő is volt, mindig készen állt anekdotázni egy versenyzőről, csapattulajdonosról vagy kollégáról olyan dolgokat is, ami soha nem kerülhetne nyomtatásba. Betegsége miatt Alan már egy pár éve nem utazott a versenyhelyszínekre, de kapcsolata megmaradt a sporttal, és a Brit Nagydíjra mindig kilátogatott. A BRDC tagja is volt, egy időben vezető tisztséget is betöltött.