A madarakkal szárnyaló - Vadászi Viktória volt tavaly a légtér úrnője a vitorlázórepülők között

Szinte a repülőtéren született és cseperedett fel, mégis a kézilabdapályán kóstolt bele a sport világába. 19 éves volt, amikor úgy döntött a fehérvári Vadászi Viktória, hogy a kézilabdát alacsonyabb szinten űzi tovább, s inkább enged a családi hagyományoknak és a fellegek közé száll. Az immár hét éve Svájcban élő, de magyar színekben versenyző vitorlázórepülő édesanyja, Vincze Valéria Fejér megye egyetlen aranykoszorús női pilótája, édesapja, Vadászi László pedig aranykoszorús vitorlázórepülő-oktató, így nem is igazán meglepő a választás.

- Én még csak ezüst koszorús vagyok, hiányzik egy 3000 méteres magasságrepülés az arany-, és egy 5000 m magasságrepülés a gyémántkoszorúhoz. 2007-ben versenyeztem először, s azóta minden évben próbálok legalább egy versenyre elmenni es tanulni, fejlődni.

Vadászi Viktória legnagyobb sikereit az elmúlt esztendőben érte el. A ferrarai Fly Pink bajnokságon bronzzérmet szerzett, itthon pedig megnyerte a Magyar Vitorlázórepülő Kupát. A februári repülös bálon a szakág Év sportolójának választották a válogatott pilótát.

A vitorlázórepülők női mezőnyéből három-négy pilótahölgy emelkedik ki, főként ők alkotják a vitorlázórepülők női nemzeti válogatottját.

- Egy verseny általában kéthetes, az utóbbi években kezdett gyakorlattá válni a 9-10 napos versenyek megrendezése is. Az ország különböző repterein rendeznek versenyeket a klubok, Fejér megyében Dunaújvárosban volt a 80-as 90-es években nagyon aktiv versenyélet, de a most is lehet repülni Fejér felett.

Vadászi Viktória ( a pilótafülkében) 2015-ös sikereit egy DISCUS CS típusú vitorlázó repülőgép botkormánya mögött érte el
Fotó: Horváth Balázs

A vitorlázó versenyeken az azonos kategóriában versenyző gépek és pilótáik ugyanazt a feladatot kapják. Ez vagy egy előre meghatározott útvonal kijelölt fordulópontokkal ahol a leggyorsabb nyer, vagy egy előre meghatározott területet megszabott idővel kell berepülni. Itt többet kell gondolkodni, taktikázni, mert az is nagy hiba, ha az ember korábban ér vissza. Az éves kupát az nyeri, aki április és október között a legtöbb pontot gyűjti repüléseivel.

- Az a szabadság ami ezzel a gyönyörű sporttal jár, az adja a sava-borsát. Együtt repülni a madarakkal, nézni őket merre vannak, mit csinálnak, tanulni tőlük. Nem nagyon vannak egyforma napok, még akkor sem, amikor már több ezer órát töltöttél a levegőben. Magyarországot csodálni a magasból, átlépni a Dunát majd a Tiszát is egy repülés alkalmával, eljutni Pécsről Hódmezővásárhelyre, majd vissza - meséli Vadászi Viktória, aki egy DISCUS CS típusú, 15 m szárnyfesztávolságú német fejlesztésű cseh repülővel repül. Dunaújvárosban szállt fel először, majd a Malév Repülőklubba igazolt, néhány éve pedig már az ország egyik magánrepülőtéren, Szatymazon az Alföldi Repülőklub tagja. Hiába dolgozik Svájcban egy áruszállító társaság repülés-irányítóként, az év nagy részében csakis magyar légtérben repül.

- Általában már január környékén el kell döntenem az éves szabadságaimat, így néha becsúszik sajnos, hogy a repülőtéren nézzük és hallgatjuk, milyen szépen esik az eső. Tavaly 70 órát repültem, ami azért jónak számít, főleg ilyen körülményekkel.

A kézilabdát az Óbudai Goldbergernél tíz éve befejező Viktória nem csupán a levegőben van otthon. Úgy tűnik, az extremitás az élete más területén is jelen van.

- A másik hobbim amit épp tanulgatok, az a kite surf. De amúgy teljesen normális életem van, dolgozom, edzeni járok, főzök, mosok, takarítok - mosolygott a 2015-ös esztendő vitorlázórepülője.