Kati válaszol - Suba a subához?

"Nos, ez nekem most gyakran az eszembe jut. Két, egymástól eltérő anyagi helyzetű család került össze a fiatalok révén. A nászomék jobban el vannak eleresztve anyagilag: amíg náluk bélszín a családi vacsora, én a csirkével ügyeskedem. Igen nagy a különbség az ajándékozásoknál is. Engem ez nagyon zavar, már azon gondolkodtam, hogy a közös összejövetelek helyett inkább berendezkedünk a távolságtartásra. Kati szerint mi lenne a megoldás?"

Kedves Olvasónk! Szokásom szerint nem kertelek. Úgy érzem, hogy az új helyzetben nem találja önbecsülésének belső utánpótlását, emiatt az anyagi helyzetük különbségét olyan akadálynak gondolja, amely zavarja a mélyebb családi kapcsolat kialakításában. Mégis arra kérem, hogy próbálja egy másik oldalról szemlélni a helyzetet.

Vannak a fiataljaik, akik összekötötték az életüket, mert szeretik egymást, családot alapítottak, gyermekeik vannak. És vannak önök, akik mindennek csendes örömmel lehetnek szemtanúi a mindennapokban és a közös családi összejöveteleken. Gondolja át, ebben a közös örömben valóban üröm az anyagi helyzet különbsége? Személyes tapasztalatom bőven van e téren, és biztosan állítom, hogy sem a gyermekeinek, sem az unokáinak nem gond az asztalra került étel, sem a csomagban rejlő ajándék pénzben kifejezhető értéke. Minden, amit adunk, csak a szeretetcsomagolástól válik valódi ajándékká. Ilyenfajta „csomagolóanyagból” biztosan nincs önöknél sem hiány. Nagyon élesen emlékszem a tizenkét csomagocskára, melyet édesanyám készített a gyermekeinek, az unokáinak. Sokszor a tizenkét csomag együttes értéke nem volt akkora, mint a másik nagyszülők egyetlen ajándéka, és ez cseppet sem zavarta utódainkat. Nem méricskéltek, egyforma örömmel és szeretettel fogadták, mert azzal készíttették ezt is, azt is.