Beszélgetés Zsadon Andreával és Szolnoki Tiborral a szerelemről és a hivatásról

A magyar színház és filmművészet legnagyobb egyéniségeivel dolgozhattak együtt a pályafutásuk kezdetétől. Zsadon Andrea az Operettszínház sztárja volt, ünnepelt primadonna, akit nagy szerepek, virágcsokrok és hódolók sora várt a teátrumban és a művészbejáró előtt. Róla szóltak jó ideig az előadások itthon és külföldön egyaránt. Szolnoki Tibor alapító és meghatározó tagja lehetett a Rock Színház csapatának 1980-ban. Az Evita hazai premierjén Magaldit játszotta, majd a társulat megalakulása után a Sztárcsinálók című rockopera ősbemutatóján Nérót formálta meg.

A népszerű színművész ezután szintén az Operettszínházat választotta. Ott azonnal marasztalták táncos-komikusi szerepkörre. Időközben a magánéletben is egymásra találtak, pedig ezt sokan megpróbálták megakadályozni. Porsche és gazdag, gyakran be-folyásos udvarlók sora várta Zsadon Andreát az előadások után, vitték volna vacsorázni, mindeközben pedig fiatal lányok vették körbe Szolnoki Tibort. A házaspár azonban olyan szeretetszövetségben élt és él a mai napig, hogy minden ilyen próbálkozás kudarcba fulladt.

- Bizalom, hit, szolgálat, felelősség ugyanúgy fontos egy párkapcsolatban, mint a színházban. Amikor mi eljöttük az Operettszínházból, s 1992-ben megalakítottuk az Operettvilág Együttest, akkor abba mindenünket beleraktuk, nagy kockázatot vállalva. Olyan jelentős anyagi terhet vettünk magunkra, amit a mai napig cipelünk magunkkal. Mi voltunk az első magánszínházak egyike. Új utakat kerestünk a saját, minőségi mércéink szerint. Nálunk nincs playback vagy cd zenei alapokkal. A társulatunkban képzett rendező rendezett, komoly, neves tervezők készítettek díszleteket, jelmezeket számunkra. Japán, Kolumbia, Svájc, Ausztria
és Németország színházaiban játszottunk nagy sikerrel. Egy idő után ezt az utunkat is elkezdték keresztezni mások. Sokan a mai napig azt gondolják, hogy Ausztriában vagy Németországban élünk, és nincs semmi gondunk. Pedig azért van. Itthon vagyunk, ülünk a telefon mellett és várjuk, hogy valaki hívjon bennünket játszani - mondta nyíltan Szolnoki Tibor, aki jelenleg Sopronban lép színpadra, és meghívást kapott a szolnoki színházba is. Hozzáfűzte: a fentiek miatt keserűség és csalódás is rakódott az életükre, de ez csak megerősítette azt a szövetséget, melyet feleségével kötöttek.

Bizalom, hit, felelősség ugyanúgy fontos a párkapcsolatban, mint a színházban - állítja a művészpár Fotó: archív

- Mi talán azért is kerültünk ki a fősodrásból, mert mertünk kérdezni. Mindig a produkció, a minél jobb teljesítmény érdekében. Lehet, ezt egyesek nem szerették, esetleg még talán lázadónak is tartottak emiatt. Az pedig, hogy mi házaspárként élünk, előny a pályán abból a szempontból, hogy értjük egymást, a másikat és a színházi közeget. A hátránya például az, sokan nem mernek hívni, mert azt hiszik, hogy csak együtt megyünk bárhová. Persze vannak közös munkáink, műsoraink, még egy színdarabot is írtak nekünk.

Szolnoki Tibor hozzátette: nem akarnak ők panaszkodni, nincs bennük sértettség - hiszen, ahogy Gobbi Hilda mondta: ezen a pályán mindent lehet, csak megsértődni nem. Inkább csak azt szeretnék megmutatni, hogy ha valaki nem a könnyebb, a talmival telített utat választja, akkor is hitelesen, felelősséggel kell szolgálni a nézőt.

A művész házaspár szerint a magyar operett a K. u. K., azaz a Császári és Királyi Osztrák-Magyar Monarchia korát idézi fel, a régi, arisztokratikus világot, az erre az időszakra jellemző életérzésekkel, társadalmi konvenciókkal és konfliktusokkal. Ezt a korszakot jelenítik meg például Kálmán Imre, Huszka Jenő, Lehár Ferenc művei, melyek örök érvényű nemzeti kincseink, hungarikumok. A második világháború után alig születtek már új darabok ebben a műfajban, sőt, ma már nem írnak operettet. A mai kor operettjei a musicalek. Épp a fentiek miatt, csak úgy érdemes operettet játszani, ha azt az arisztokratikus, elegáns világot is be tudjuk mutatni az elő-adásokban. Ezért nem hiszünk a farmernadrágos, modernizált operettekben sem, s örülünk annak, hogy a közönség érdeklődése változatlan a műfaj iránt - vélekedik a művész házaspár.