Tudomány

2016.03.25. 10:24

A tudomány erdejében - Pósfai Mihály egyetemi tanár Széchenyi-díjat kapott

Kicsi, de jó társaság van az egyetemen, mondja Pósfai Mihály, aki a nemzeti ünnepen a legrangosabb tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat vehette át.

Balla Emőke

Tizenheten kapták meg idén azt a legnagyobb elismerést, ami Magyarországon tudományos munkáért adható. Pósfai Mihály geológust, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a Pannon Egyetem Mérnöki Kar Környezettudományi Intézete egyetemi tanárát a Pannon Egyetem szenátusa terjesztette fel a Széchenyi-díjra, aminek ő külön örül, mert azt gondolja, így ez az egyetem elismerése is. Nagyon meglepte őt a díj. A Széchenyi-díj sok esetben életműdíjnak tekinthető. Vagy egy kitartó, szívós és eredményes munkával lehet azt megszerezni, vagy úgy, ha kiugróan sikeres, igazán nagy eredményt ér el valaki. Az övét inkább az előbbihez sorolja, egyenletesen eredményes kutatómunkát végzett az elmúlt huszonöt évben.

– A díjátadásnál a laudációban a nemzetközileg elismert kutatási eredményeket és főleg az élőlényekben képződő mágneses kristályok kutatásában elért eredményeimet emelték ki. Környezeti ásványtannal foglalkozom, de ezen belül többféle kutatási iránnyal, ezért kicsit eklektikusak a témáim. Amikor az akadémián tagnak választottak, kérdezték tőlem, hogyan jellemezném magam. Azt válaszoltam, olyan vagyok, mint a gombász a tudomány erdejében: meglátok szép gombákat, arrafelé megyek tovább, összeszedem őket, aztán arrébb is látok érdekeseket, és nem tudok ellenállni a csábításnak. De persze vannak azért fő kutatási irányvonalak. Geológus a végzettségem, és amikor a szakdolgozatomat írtam, ásványokkal kezdtem foglalkozni, ezeknek is a nanométeres tartományban vizsgálható kristályhibáival. Az ELTE-n, amikor a szakdolgozatomat, majd a doktorimat írtam, megtetszett a téma, ezzel foglalkozott a tanárom, Dódony István, hozzá csatlakoztam. Sokat kaptam tőle, megtanultam elektronmikroszkóppal dolgozni, ez a világ lenyűgözött. Csodálatos élmény, amikor elektronmikroszkóppal atomi felbontásban látja az ember egy kristály szerkezetét. Közben azonban rájöttem, hogy bár az ásványok kristályszerkezetében lévő hibák vizsgálata ugyan szép terület, de kevés embert fog érdekelni. Próbáltam olyan témát keresni, ami szélesebb szakmai és nagyközönségnek is fontos lehet.

Fotó: Penovác Károly

Így adódott, hogy az elektronmikroszkópos tapasztalatát arra próbálta használni, hogy az egészségünk, sőt, az éghajlat szempontjából fontos légköri aeroszolrészecskék fizikai és kémiai tulajdonságait tanulmányozza. Ezt a témát javasolva jutott ki az Egyesült Államokba, Arizonába, ahol évekig dolgozott. Szerencsés véletlen, hogy amikor visszatért Magyarországra és Veszprémbe, a Pannon Egyetemre került, itt találkozott Mészáros Ernő professzorral, a téma legnagyobb hazai szakértőjével, majd később Gelencsér Andrással dolgozhatott együtt. Ma már nem ez a fő kutatási témája, inkább csak segíti műszeres vizsgálatokkal a kollégák munkáját.

Pósfai Mihály jelenlegi fő kutatási témája az élő szervezetekben képződő mágneses ásványok vizsgálata. A téma nagyon „messziről érkezett”. Megközelítőleg 16 millió évvel ezelőtt a Mars felszínétől elvált egy kőzetdarab, amely mintegy 13 ezer esztendővel ezelőtt meteoritként az Antarktiszba csapódott. Egy NASA-kutatócsoport a meteoritot vizsgálva baktériumsejtek maradványainak minősített bizonyos mágneses kristályhalmazokat, abból kiindulva, hogy a Földön élnek olyan baktériumok, amelyek a meteoritban találhatóhoz hasonló méretű és alakú, mágneses vas-oxid-kristályokat választanak ki sejtjeiken belül. Pósfai Mihály korábban vizsgált hasonló ásványokat, így természetes volt, hogy bevették őt a kutatásba. Számára aztán nem is elsősorban a Mars-meteorit, hanem a tavakban, folyókban, tengerben élő, mágneses nanokristályokat tartalmazó baktériumok váltak fő kutatási célponttá. A mágneses baktériumok vizsgálata igazi interdiszciplináris téma, az ásványtan, anyagtudomány, fizika, biológia és környezettudomány határain, amelyen belül rengeteg érdekes tudományos kérdés vetődik fel. Egyrészt, hogyan tud a szervezet olyan szigorúan szabályozott méretű, alakú, összetételű kristályokat gyártani, amelyeket laboratóriumban nem is tudunk előállítani? Melyek azok a fehérjék, amelyek az ásványok kiválasztásában szerepet játszanak? Hogyan lehetne „eltanulni” a baktériumtól a módszereket és ezeket alkalmazni laboratóriumban, szabályozott tulajdonságú nanomágnesek előállítására? A bioásványok kutatása azért is fontos, mert amit a viszonylag egyszerűbb rendszerben – a baktériumban – megismerünk, az később más bioásványrendszerben is hasznosítható lehet. Akár az emberben is, hiszen az ember csontjai, fogai is részben ásványból állnak.

Pósfai Mihály munkáját mindig kis csapatban végezte a Pannon Egyetemen. Főleg transzmissziós elektronmikroszkóppal dolgozik, amivel atomi léptékben lehet szilárd anyagok szerkezetét, összetételét, egyéb tulajdonságait vizsgálni. Sok munkát más külföldi kutatókkal együtt végez, például a nanokristályok mágnességének vizsgálata olyan speciális műszert és szaktudást kíván, ami kevés helyen van a világon.

Korábban kapott egyetemi állásajánlatot Arizonában, mégis itthon, ebben a kultúrában, környezetben érzi jól magát, itt van az otthona, családja, barátai.

– Nem állítom, hogy ne lett volna kísértés. Arizonában egy remek egyetemen dolgoztam, és maradhattam volna, kínáltak állást. Itthon a műszerigényes kutatásnak nyilván kevésbé vannak meg a feltételei, de sok minden kompenzál: az otthon, a kultúra, a környezet. Dunántúli vagyok, szombathelyi, húsz éve Balatonfüreden élek, nagyon szeretek ott lakni, a Balaton is vonzerő. Amikor idekerültem, kevésbé voltam boldog, vissza is mentem két évre dolgozni, ekkor ismerkedtem meg a mágneses baktériumos kutatási témával. Másodszor is hazajöttem. Azt szoktam mondani, itt egy kicsi, de jó társaság van. Teljes a kutatási szabadság. Kevesen vagyunk, de tudunk szakmai dolgokról beszélgetni, például Gelencsér Andrással, Vonderviszt Ferenccel, Padisák Judittal, más kollégákkal, akik elkötelezettek a tudomány iránt, ami nagyon sokat számít. Az egyetemen a kutatás feltételei bizonyos értelemben sokat javultak: amikor doktorandusz voltam, sokkal elszigeteltebbek voltunk, ma könnyebb utazni, kommunikálni, az interneten elérhető a szakirodalom, ami rendkívül fontos különbség a korábbi helyzethez képest. Vannak könnyen igénybe vehető nemzetközi hálózatok, amelyek révén a speciális műszeres vizsgálatok külföldön is elvégezhetők.

Pósfai Mihály a Pannon Egyetem Doktori Tanácsának elnöke, két éve a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága (Veab) elnökének választották.  A Veab egyik feladata az ismeretterjesztés, ez adja a legtöbb munkát, előadásokat szerveznek Veszprémben és a régió más városaiban. Egyre nehezebb a közönséget becsalogatni a programokra, mondja az elnök, nagy a konkurencia, több helyen vannak tudományos előadások. Hiányolja a fiatalokat, ők ritkán jönnek el. A Veab másik feladata, hogy összefogja a régió tudományos kutatását, a szervezet keretében tizenkét szakbizottság és annak munkabizottságai működnek. A Veab támogatja a fiatal kutatókat, részt vesz a helyi közéletben, képviseli az akadémiát.

Pósfai Mihály szabadidejében kirándul, túrázik, természetet jár, sportol. Szeret olvasni, főleg a kortárs regényeket, színházba, moziba járni, a tihanyi apátsági kórusban énekel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!