Megizzadtak a vikingek - A randers-i mérkőzésen végig a dunaújvárosi csapat vezetett

Szombat reggel remek hangulatban indult el Dániába a csapat és a szurkolók. A kinti győzelemnek köszönhetően ugyanilyen jó hangulatban érkeztek haza

Ha a kapusposzttól indulunk a balszélsőig, mindenhol átlagon felüli teljesítményt nyújtó játékost tehet a csapatába Zdravko Zovko szakvezető. És mindig van valaki(k), ak(ik) viszik előre a gárdát. Ezúttal az ismét szenzációs Oguntoye Viktória kapuson kívül Kovács Anna (hét gól) és Triscsuk Krisztina (nyolc gól) vitte a prímet a zenekarban. (Krisztina különben a bajnokság végén átigazol a Siófok csapatába. Triffa Ágnes kapus pedig nevelőegyesületét választja, visszatér Békéscsabára.) De rendkívül hasznos munkát végzett a két szélső, Vincze Melinda és Azari Fruzsina, a fürge irányító Szalai Babett és Takács Dusmáta, valamint a csapatot összetartó kapitány, Bulath Anita is.

Szalai Babett többször is sikeresen tört be a dán falba

Nem járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom: a Randers túlságosan is nyugodtan, magabiztosan kezelte a dunaújvárosi gárdát. Ha készültek is a Kohászból, akkor nem nagyon magolták be a leckét. A Kohász alaposan meglepte a vikingeket. Öröm volt nézni a dunaújvárosiak koncentrált, sokmozgásos, taktikus, időnként szemre is tetszetős játékát. Kár volt azért, hogy a nagy testű, magas átlövőket hagytuk érvényesülni. Ám az első félidőt teljesen, a másodikat szinte teljesen uralta a Kohász. Fittyet hánytak a mieink a bíróhölgyek gyatra szabályismeretére (lépésszámok, a büntetővel járó esetek megítélése...), az újvárosiak gyakran lerohanásokkal (a dánok fegyverével) alázták meg a hazai gárdát. Együtt volt most is a csapat, ahogy a Győr ellen is ezt láttuk. Vajjal kenegették a hátunkat, ahogy figyeltük: a dán szurkolók miképp távoznak a sportcsarnokból angolosan. Miközben a magyar szurkolók örömittasan skandálták: „Ria, ria, Hungária!” Külön köszönet jár a busznyi szurkolótábornak, akik vállalták a borzasztóan hosszú utazást, amely csak arra volt elegendő, hogy buszról le, meccsre be, és buszra fel. Ez mindenképpen nagy áldozat. (Ennek akkor lesz értelme, ha a visszavágón a Kohász kiharcolja a döntőbe jutást.)

Zdravko Zovko joggal pacsizott az  újvárosi szurkolókkal – megérdemlik az utazók a köszönetet
Fotók: kohaszkezi.hu

Kár volt ugyanis, amikor az 54. perctől a 23-29 eredmény egyre fogyott, s bizony négy gólt is kapott a vendégcsapat (27-29). Ismerve a dánok makacsságát, harcosságát, ez az eredmény nem ad okot a nyugodtságra a visszavágón. A kapott négy gól minden bizonnyal felélesztette a dánok bizakodását. De reméljük, az csak rövid ideig tart majd. Mi is ott leszünk ám a lelátón! És gondolatban minden fanatikus dunaújvárosi szurkoló, valamennyi kézilabdázó egyik kezével már nyúl a ragyogó kupáért, a másikkal pedig majd a döntő után.

Még csak gondolatban.