„Nem a Föld van bajban, hanem mi, emberek!” - Pék Tibor előadása a Herényiek Házában

A kialakult szokások szerint mindig megemlékeznek az épp aktuális név- és születésnaposról, vagy ha az élet úgy rendeli, az eltávozottról. A terített asztalról maguk gondoskodnak. Évente közös kirándulásokat is szerveznek. Hagyomány a helyi nyugdíjas klubnál, hogy időnként érdekes témákban előadókat kérnek fel. Azt vallják, hogy az új ismeretek az ember életében még idősebb korban is hasznosulnak.

Áprilisi összejövetelük vendége Pék Tibor nyugdíjas építőmérnök, „A / Mitől? Kitől?/ változó klíma" című könyv szerzője volt. Bevezetőjében elmondta, hogy a klímaváltozás kérdése ma kicsit túlbeszélt. Erre a területre is érvényes: „A kevesebb több!"

Pék Tibor előadás közben

A szerző előadásának esszenciáját könyv hátoldalán idézett gondolatai hűen tükrözik:

„Bolygónk, a Föld, mozgalmas élete során számtalan „változatot kipróbálva", folyamatosan alakult. Volt a tűz, a víz, a jég világa, mígnem olyan átalakuláson ment át, ami lehetségessé tette az élővilág kialakulását mind a vízben, mind a levegőben, mind a szárazföldön. E fejlődési lánc végén megszületett az ember, aki aztán hamarosan át is vette az irányítást, és arra az álláspontra jutott, hogy minden a mi boldogulásunkat elősegítendő született meg ezen a Földön. Pedig tévhit az, hogy a világban minden úgy történt, hogy az ember „megteremhessen" rajta. És már-már azt hihetjük, hogy tényleg mi irányítjuk azt, amit soha nem tudtunk és nem is fogunk tudni irányítani."

A hazai vizeken evezve, fogyatkozó nemzetünk jövőjével kapcsolatosan így fogalmaz: „Nem az a kérdés ma, hogy milyen Földet hagyunk örökségül unokáinknak, hanem az, hogy lesznek-e unokáink?"

A könyv szerzője és a jelenlevők többsége már az előbbi kérdés második részére a gyakorlatban megadta a választ, Pék Tibor 6 unokával büszkélkedhet.

Bolygónk geológiai működése, a világűrből érkező aszteroidák egyaránt természeti katasztrófákhoz vezethetnek. Ezek tények és ezzel mindenkinek tisztában kell lennie:

"Legyenek a föld alatt /vulkánok/, indulhatnak a tengerekből /cunamik/, keletkezhetnek a földön /földrengések/, vagy jöhetnek az űrből /aszteroidák/, egyértelmű módon meghatározzák mindennapi életünket. Sajnos többségük tragédiát hordoz, kontinenseket „rendez át", emberéleteket követel, és mégis – a természeti katasztrófák az élet katalizátorai! Szomorú tény, hogy Földünk lakosságának fele veszélyeztetett zónában él!"

És felvetődött talán az egyik legfontosabb, a merre és hogyan tovább kérdése:

„Az evolúció és a kihalások a Föld története során mindig kéz a kézben jártak. A kihalások sorozata alapvetően meghatározta az akkor élt emberek további sorsának alakulását. Az ő jövőjük – a mi jelenünk. De vajon nekünk is lesz átadható, vállalható jövőnk!? És ha igen, milyen? Ez attól is függ, hogy mennyire tudunk majd vigyázni és sáfárkodni egyre bővülő tudásunk és eszközeink birtokában." Az előadás végén a nyugdíjasok kifejtették, mit gondolnak Földünk jelenéről, jövőjéről. Egyetértés volt abban, hogy a környezet - ahol élnek- nagyon sok területen nem feltétlenül előnyére változott meg. Pontosabban mi, itt élő emberek tettük sokkal élhetetlenebbé!

Néhány évtizeddel, ezelőtt - amikor a mai 60-70 évesek gyermekek voltak - még ihattak a Perint patak forrásainak vizéből, abban fürödtek. Nyáron nem használtak fényvédő krémet és kutya bajuk nem volt.

György Gábor István, Pék Tibor és Katona Zoltán

Valami nagyon elrontott világunkban, az ember letért a járható útról. Az esély még megvan, hogy a dzsungelből kivezető utat közös erőfeszítéssel megtaláljuk. A természet törvényeinek tisztelete lehet a kiinduló alap. Földünk csak egy van. Végre tudomásul kell vennünk, hogy nem mi emberek irányítjuk azt. Ha jól alkalmazkodunk, akkor még sok generációnak lehet a kék bolygó biztonságos élettere.

György István Péter