Andrej, Gyuri és az ikrek: Háromszor látjuk az eget

A békebeli lexikon helyébe a minden határt átlépő emberi tapasztalatok szikár lexikona, A Nagy Füzet lép: "Mi soha semmit nem felejtünk el." A nem-felejtés és a rögzítés gesztusa vezethet el a szombathelyi Kristóf Ágota-emlékkönyvhöz, amely az első a maga nemében. A Kanizsai Dorottya Gimnázium éppen így: a nem-felejtés és a rögzítés gesztusával emlékezik az egykori tanítványra, miközben létre is hozza mozgásban lévő kapcsolatuk történetét. "A mozdulatlanságot gyakoroljuk a kertben. Meleg van. Háton fekszünk a diófa árnyékában. Látjuk az eget, a felhőket a lombon át. A levelek mozdulatlanok, a felhők is mozdulatlannak látszanak, de ha sokáig figyelmesen nézzük őket, észrevesszük, hogy változik a formájuk, lassan szétterülnek", olvassuk A Nagy Füzetben.

A bemutatóra Kristóf Jenő, az írónő bátyja is eljött: Ági és Jenő - A Nagy Füzet ikerpárjának modellje

Ha figyelmesen nézzük, a képen két másik kép tűnik át (ez utóbbi kettőt Vári György helyezte egymás mellé). Az egyik Tolsztojé: Andrej Bolkonszkij, amint az austerlitzi csatatéren fekve a végtelen kék égre néz. A másik Kertész Imréré: Köves Gyuri, amint fektében a szürke buchenwaldi éggel találkozik. És akkor itt a harmadik, Agota Kristofé: az ikrek a diófa árnyékában; körülbelül akkor, amikor Köves Gyuri a buchenwaldi ég alatt. A kérdés az, hogy a felhőkön túl mi van, van-e valami. Ha más nem, egy újabb könyv. És talán, mégis: ebben bízhatunk.