A vastag, a vékony és a visító - Kresznerics zamatos körtéi gyökérzettel és földabrosszal a magyar nyelv hetében

Az alsósági városrész központjában áll majd (április végén avatják) a mészkőtalapzatra megálmodott, bronzból való mellszobor, amely Diénes Attila Munkácsy-díjas szobrászra azt a feladatot rótta, hogy szellemiségében is idézze az esperes plébános, nyelvész, pedagógus - az első vidéki akadémikus - alakját. Valóságos arcát csak elképzelni tudjuk: kép nem maradt fenn Kresznerics Ferencről.

Azt viszont tudjuk, hogy Szily János, Szombathely első, székesegyház-építő püspöke szentelte pappá 1790-ben, 1812-től Ság község plébánosaként tevékenykedett (mert nem hajolt meg a szombathelyi líceum új igazgatójának értelmetlen és hatalomfitogtató intézkedései előtt), 1832-ben itt, Ságon érte a halál. Az alsósági katolikus temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. A celli Kresznerics-díjasok (az elismerést az önkormányzat alapította 2008-ban) tavaly kezdték meg itt a közös koszorúzás hagyományát. Ivánc és Celldömölk őrzi Kresznerics emlékét.

Kresznerics-emlékülés a tudós pap születésének 250. évfordulója alkalmából a vasi TIT és a Nyugat-magyarországi Egyetem BDPK Esztétikai, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének szervezésében. Az előadók: Vörös Ottó (balra) és Tóth Péter

Jelképes koszorúzásnak is nevezhetjük azt a tudományos emlékülést, amelyet a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Karának Esztétikai, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesülettel közösen ajánlott az érdeklődők figyelmébe a magyar nyelv hetében, méghozzá azzal a céllal, hogy visszahozza a szótáríró tudós papot a (tudományos) feledésből.

Se diktafon, se internet. Tóth (Lőcsei) Péter "Míg él a nyelv él, él a nemzet is” címmel idézte meg Kresznerics pályafutását. Ő az a szombathelyi kutató, aki a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában tanulmányozta a 4-5 ezer oldalnyi (9 kötetes) Kresznerics Ferenc-hagyatékot, amelyből sok más mellett kiderül, hogy Kresznerics tudatosan készült a tudományos pályára. Nagy tájékozottságra való olvasmányjegyzékét például pozsonyi kispap korában kezdte vezetni. Egyébként is „mindent feljegyzett”, amit érdekesnek tartott. Nem tehetett mást: „Akkor még nem volt se diktafon, se internet.” És sok mindent gyűjtött: a pénzektől-érméktől a „földabroszokon” (vagyis térképeken) át a könyvekig és a szólásokig.

Cédulák 80 ezer címszóhoz. A „nyelvében él a nemzet”-gondolat apostolaként, a felvilágosodás szellemében 1808-ban kezdte el „cédulázni” azokat a szólásokat, közmondásokat, amelyek aztán hatalmas vállalkozásában, a szóeredeztetésre épülő, 80 ezer címszót tartalmazó szótárban is szerephez jutottak. Az államigazgatás nyelve ekkor a német, a magyar nyelv letéteményese az irodalom. Tóth Péter hangsúlyozta: Kresznerics úgy dolgozott, hogy nem volt sok reménye a megjelenésre. Szótárának (Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal) első és második kötete közvetlenül a halála előtt, illetve halála évében jelent meg. Hatalmas és értékes vállalkozásának azonban sajnos nem látni nyomát az 1838-as tájszótárban. Hogy vajon miért nem? Erre is választ adott Vörös nyelvész előadása, "Hallottam Sághon” címmel.

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban van egy eredeti példány Kresznerics Ferenc nagyszótárából. A könyvtári éjszakán óvatosan bele is lapozhattunk
Fotó: Unger Tamás, Cseh Gábor

"Hallottam Sághon." A gondos Kresznerics gyakran kísérte ezzel a megjegyzéssel szógyűjteményének gyarapodását - indokolta meg Vörös Ottó a saját címválasztását. Ezek után röviden vázolta a magyar nyelv és nyelvtudomány korabeli állapotát, amelyre hatással volt a felvilágosodás, az állami iskoláztatás, a nyelvtanok (grammatikák), a nyelvi rendszer feltárásának igénye.

Fagyhoz a fagyal, gombhoz a gomba. Kresznerics nagyszótárának ma már a címét is nehéz megjegyezni: „gyökérzettel és deákozattal”. A deák nyelv a latin. A „gyökér-szó” pedig Kresznerics fogalmai szerint az az alap (mag, illetve hát gyökér), amelyből a „rag-szavak” keletkeznek (ez a „szó-nemzés”). Így fordulhat elő, hogy Kresznerics Ferenc szótárában a „fagy”-hoz (mint „gyökér-szóhoz”) kapcsolódik a „fagyal”, a „gomb”-hoz pedig a „gomba”. Számontartotta a „szó-ragasztás” (illeszkedés) törvényeit, a magánhangzókat három csoportra osztotta: „vastag” (a, á, stb.), „vékony” (e, ö, ü) és „visétó” (é, i, í). Végül is máig nevezhetnénk ez utóbbiakat visítóknak.

Ebből szoktak liktáriumot csinálni. Ahogy Vörös Ottó beszél róla, elhisszük, hogy Kresznerics szótára izgalmas olvasmánya. Például több mint 60 körtefélét regisztrál, és gyakran nemcsak az elnevezést közli, hanem más tudnivalókat is. A „bekekó-körtvéllyel” például a kámi hegyen találkozott Kresznerics, a „fenekes körtvélyről” elmondja, hogy „bámbergi körtvély” néven szintén ismeretes, a „nagyasszony-körtvélyről” érdemes tudni, hogy ebből szoktak „liktáriumot” csinálni. A „rottyantós körtvély” pedig onnan kapta a nevét, hogy „igen el érik a fáján, úgy hogy midőn le esik, öszve rogy”.

A BDK restaurált Kresznerics-szótára: gyökérrenddel, deákozattal

A szótár utóélete. Vörös Ottó hangsúlyozza: a Kresznerics-szótár alapvető célja a tanítás: „Nem nyelvújító, de óriási adatmennyiséget szolgáltat, nem tudjuk, milyen haszonnal.” Feledésbe talán azért is merült, mert nem volt túl könnyű használni. De akárhogy is: „A szótárkészítés igen jelentős módszertani állomása.”

Kresznerics könyvtár. Celldömölkön a művelődési központba tagozódó városi könyvtár őrzi a tudós pap nevét. Az emlékévben itt is lesz konferencia, amely szintén Kresznerics Ferenc tudományos munkásságára koncentrál. Addig is képzeljük el, amint Kresznerics szikáran, kedves kíváncsiságal jár-kel „Sághon”, és lépten-nyomon szebbnél szebb kincseket: szavakat talál.