Anyám a vigíliában

A Városi Művelődési Központban a költészet napja előtt hallhatták az érdeklődők a József Attila-díjas Fenyvesi Ottó verseit. A Rábai Zsanett által szerkesztett, Anyám a vigíliában című összeállításban folyamatosan feltűnt az anya alakja: „Kisfiam. Nem kell mindent érteni. Nem kell a szívedre venni minden mendemondát. Nem köll”. Elhangzottak a régi versek, a létről és a semmiről, a rezignáltságról, arról, hogy peregnek a falevelek, ennek a világnak fogytán az érzelme, a ritmusa. A TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai – Rábai Zsanett, Battyányi Annamária, Horváth Imre, Marosvölgyi Gergely, Tatai Barbara és Sz. Csordás Éva – szólaltatták meg a verseket, Nagy Gergely gitáron muzsikált. Közben a házigazda képeket vetített, távoli tájakról, hegyekről, tengerekről, kikötőkről, az alkotásokhoz illő montázsokat emberi alakokról, testrészekről, zenéről, rockról, punkról, Amerikáról.

Az estet Pusztay János professzor emeritus rendhagyó módon, maga is verssel vezette be. Az összeállítás végén Fenyvesi Ottó megköszönte az előadóknak, hogy foglalkoztak verseivel. Meghatottan szólt arról, milyen nagy értéknek tartja, hogy ma valaki a költészetet hallgatja, olvassa, megtanulja, előadja. Azt mondta, meglepődött azon, hogy egykor olyan verseket írt, mint amik elhangzottak, a régieket az ember elfelejti. Legújabb kötete Minimum Rock & Roll címmel jelent meg Szegeden, a Tiszatáj folyóiratnál. Mind mondta: igyekezett valami relevánsat mondani, alkotni arról a korról, amelyben él. Végül előadott egy-két verset új kötetéből.