Magdi néni csodái

Maróti Imréné az általános iskolai tanulmányait Hajmáskéren majd Sólyban végezte. Egy Erdélyből származó református lelkész feleségétől tanult meg hímezni, de a kötés és a horgolás alapjait is elsajátította. Miután Veszprémben elvégezte a tanítóképzőt, Zalahalápra költözött, majd Nemesgulácson telepedett le férjével. Házat építettek, családot alapítottak, két fiúk született.

Amikor 1977-ben megépült az új könyvtár, beindította a kézimunka szakkört. A soproni Népművelési Intézetben szerzett képesítést díszítő művészeti kör vezetésére. A szakkörnek az is célja volt, hogy az asszonyok meg tudják különböztetni a tiszta forrásból kialakult népi hagyományokat a hamis, csak az idegenforgalmat kiszolgáló álnépművészettől.

- Mindig mintalapokból dolgoztunk, megtanítottam, milyen anyagra, milyen fonalat és színeket lehet használni egy-egy tájegységhímzésénél, és azt is, hogy az elkészült varrást milyen szegéllyel szabad befejezni - mondta Magdi néni.

Mezőségi, széki, udvarhelyi, torockói, kalotaszegi, valamint nyugat-dunántúli, vasi, rábaközi hímzéseket mutatott.

Elővett egy ritka csodát: százéves kopott falvédőt, ami káptalantóti dédmamától való. Újból lerajzolta, száröltéssel kivarrta piros és kék variációban. Ezekkel a színekkel szokás. A falvédők hazánkban az első világháború körül keletkeztek. Fal mellé rakták az asztalt, úgy tették oda. Leglényegesebb a rajzolat mellett a felirat, ilyen szövegűt még nem látott, nagyon büszke rá. Ehhez a munkához nemcsak kézügyesség, hanem idő és jó szem is kell.

Magdni néni az elmúlt esztendőben 60 évre vette át Tapolcán a pedagógusnapon a gyémántdiplomát. A faluban ismét elkezdett szerveződni egy kézimunkaszakkör.

Szerző: Perger Katalin