Szarvasáldozat az alvilág kelta urának - tíz év zalai leletei a Göcseji Múzeumban

Ez is megtudható a zalaegerszegi Göcseji Múzeum Körárkoktól a kőfalakig című régészeti kiállításából, amely az elmúlt tíz év ásatásairól kínál átfogó képet, hét évezred és húsz lelőhely megidézésével. Mielőtt ezek legszebb leletei feltárulnának, bepillantást nyerünk a régészet 21. századi módszertárába. - Ma már nem kell feltétlenül beleásnunk a földbe ahhoz, hogy meglássuk, mit rejt - kezdi kalauzunk, Straub Péter, a régészeti osztály vezető szakembere.

- A roncsolásmentes kutatás eszköztára egyre bővebb, légi felvétel, fémkereső és geofizikai mérés is segíti a munkánkat. A légi felvételeken valóban csodásan kirajzolódó alaprajzokat látunk, de vajon mi okozza ezt? Mint kiderül az, hogy a megbolygatott talajnak megváltozik a vízháztartása, s emiatt ezeken a területeken másképpen fejlődik a növényzet. Ahol fal húzódik a mélyben, ott a kövek miatt kevesebb vízhez jut a növény és alacsonyabb, sápadtabb lesz, ahol viszont árkot mélyítettek, ott magasabb és zöldebb, mert több vízhez jut a gyökérzet. Ezeket a nyomokat nem emészti el az idő múlása, az 5 ezer éves objektum épp úgy megmutatja magát a felszínen, mint az 500 éves. A régészeti légi felderítés módszere a II. világháborútól kezdve terjedt el, amikor a harcászati cselekmények miatt igencsak megnövekedett a forgalom odafent. - Számos újabb eljárás is rendelkezésre áll, a műholdas felvételektől a geofizikai mérésig. Utóbbi lényege, hogy a vizsgált területen végigtolt műszer hullámokat bocsát a mélybe, s azok visszaverődése szolgál információval. Az elmúlt években két neolit kori körárkos településre is e módszerrel sikerült rábukkanni Gétyén, illetve Bezeréden, emellett a fenékpusztai római erőd környékén is szép eredménnyel alkalmaztuk. A geofizikai mérést az útépítéseket megelőzően különösen tanácsos bevetni, mert megmutatja, hány feltárandó régészeti objektum esik a nyomvonalra, s ebből következően milyen ásatási költséggel kell számolni.

A tárlat látnivalói a Straub Péter, P. Barna Judit, Simmer Lívia, Müller Róbert, Havasi Bálint, Szőke Béla Miklós és Vándor László által vezetett ásatások leleteit és történelmi, tudományos hátterét tárják elénk. A sort a keszthelyi elkerülőút leletei nyitják, ezek élén is egy élethű rekonstrukciót láthatunk egy neolit kori hosszúházról. - Az elkerülő nyomvonalán zajló ásatáson rengeteg cölöplyuk került elő - szolgál háttér-információval Straub Péter. - A terepről készített felülnézeti rajzból derült csak ki egyértelműen, hogy ezek összefüggő rendszert alkotnak, 40-50 méteres hosszúházak alaprajzát jelzik. Korábban az a nézet tartotta magát, hogy nálunk talán nem is voltak ilyen méretű lakóépületek, mert az összefüggő nagy felületű feltárásokig ezek nem rajzolódtak ki egyben. Az építmények mérete arra utal, hogy akkoriban nagyon népes családok éltek egy fedél alatt. A hosszúházban zajló mindennapok is megelevenednek Kiss Ágnes Katinka festőművész jóvoltából, aki több életképpel járul hozzá a tárlat szemléletességéhez. Máglyán történő hamvasztás, az oltárci bronzkincs elrejtése és a fenékpusztai római erőd déli fala egyaránt megelevenedik ecsetje nyomán. Ambrus Edit régészeti rajzoló, üvegfestő is hozzátett az élményhez egy látványos elemet, ő a kelta szarvasáldozatokhoz kötődő alvilági istent, Cernunnost (szarvakkal bíró) festette meg, akinek fejéhez valódi agancsot illesztettek. De ne fussunk még előre a keltákig, hiszen itt van nekünk a korábbi időkből a sormási körárkos település, amelyhez hasonlók Európa szerte megjelentek a Kr. e. 5-4. évezredben. Akad közöttük dupla árokkal körülvett és sűrűn lakott, de olyan is, aminek közepén csak egyetlen építmény állt, vélhetőleg kultikus funkcióval. A körárkok - amelyekből a Dunántúlon már húszat feltártak - égtájakhoz igazított bejáratai arra utalnak, hogy csillagászati megfigyeléseket is szolgáltak az objektumok. A sormási feltáráson a szép idolok mellett egy bájos bocifej is előkerült a „festett edények népessége” munkálkodását megőrizve. Az idolokat általában négy darabra törve találja meg a régész, ez azonban nem spontán sérülés, a korabeli termékenységi szertartásnak része volt az agyag nőalak széttörése.

Továbblépve egy neolit kori szövőszék működőképes rekonstrukcióját láthatjuk, mellette korabeli viseletbe öltöztetett nőalak áll. A rézkor következik, aminek világába geometrikus mintákkal ékített házrészlet vezeti be a látogatót. Nem véletlenül, hiszen több ilyen építményre is rábukkantak nemrégiben a zalalövői elkerülőút nyomvonalán, korábban ismeretlen lelőhelyen. Itt láthatjuk a 73 darabos, ékszerekből, fegyverekből és használati tárgyakból álló bronzkincset is, amire 2014 őszén bukkantak becsületes megtalálók Oltárc határában. A 3.300 éves leletegyüttest beszolgáltatták a múzeumnak, ami így párját ritkító kollekcióval gazdagodhatott. További, ásatásokból előrült hasonló korú kincsleletek is láthatók még itt, például gyönyörűen megmunkált lábvért. Elértünk időben a keltákhoz, amely az első név szerint ismert nép vidékünkön. - A kelták hitvilágába engednek bepillantást a szarvasáldozatok nyomai, amelyekből több is előkerült Keszthely környékén - folytatja Straub Péter. - Hazánkban összesen húsz ilyen ismert, ebből hat Zalában található. Az egyik legérdekesebb leletünk arról tanúskodott, hogy a szarvasbikát borjával együtt áldozták fel és hantolták el. A kelta mitológiában fontos szerep jutott a szarvasnak, a termékenység, a halhatatlanság és az újjászületés szimbóluma volt. Feláldozásukra október végén, november elején, a kelta újév alkalmával kerítettek sort. Az időpont meghatározásához az agancsok állapota segítette hozzá a szakembereket. A szarvasáldozat rekonstrukciója mellett több érdekes tárgy idézi a kelta kort, köztük egy agyagcsörgő, amelynek belsejében apró kavicsokat mutat ki a röntgenfelvétel. Követve a kronológiát eljutunk a fenékpusztai római erőd grandiózus falai alá. Robusztus körbástyák magasodnak fölénk méretes ponyvára felnagyítva, ám ha ellibbentjük a szárnyakat, a múzeumpedagógiai foglalkozások rengeteg izgalmas kellékkel berendezett helyszíne tárul elénk. A kiállítás folytatásában egy római kori téglaégető műhely munkájába pillanthatunk be, majd továbblépünk a 9. századi Zalavár-Mosaburg világába.

Az itt előkerült unikális leletek a Nemzeti Múzeumban láthatók, ezért e tárlaton be kell érnünk egy szép poszterrel, rajta egyebek közt a monumentális Szent Adorján zarándoktemplom rekonstruált képével. A magyarok megérkezéséről egy Alsónemesapáti határában feltárt kis Árpád-kori temető leletei tudósítanak. Láthatunk egy gyermekcsontvázat is, apró ezüst éremmel a szájában, hiszen a görögöknél megismert, a túlvilági útért járó obulus eleinknél szintén megjárt a halottnak. Elérjük a középkort, benne Tátika várának, valamint a keszthelyi főtér erődített kolostorának feltárásával. Utóbbi ásatás ritka szerencséjének mondható, hogy rátaláltak a korabeli illemhelyre, amelynek leletanyaga a 17. századi főúri családok használati tárgyainak párját ritkítóan gazdag együttesét adta. A legszebb üvegtárgyakat még restaurálják Budapesten. Egerszeg várára egy megfeketedett cölöptöredék emlékeztet, majd záróakkordként egy török kori palánkvár bontakozik ki a szemünk előtt. A szakemberek az írásos forrásokból tudtak a létezéséről, de a helye ismeretlen volt. Egészen a zalalövői mentőállomás építéséig. Az itt zajló ásatás során nyomára bukkantak a régészek, török kori üvegeket, érméket hozva napvilágra. A tárlat élményét számos animáció, fotó és 3D-s rekonstrukció egészíti ki, amelyeket multimédiás eszközök kínálnak fel.