Kihagyhatatlan sansz

Az EHF Kupa döntőjéről van szó, amelynek első mérkőzését a Metzingen csapata ellen a Dunaújvárosi Kohász a tübingeni csarnokban játssza. Ez jóval több nézőt tud befogadni, mint a metzingeni.

Az utolsó interjút pedig egy tőzsgyökeres dunaújvárosi játékossal készítettem el. Takács Dusmáta beálló poszton játszik. Jellemvonásai közül a klubhűség, az akarat, a küzdelem nem feladása, a kemény játék mellett a határtalan bízni akarás is megemlíthető. Az EHF Kupa trófeájának elnyerése számára is a csúcsot jelentené.

- Már a koromnál fogva is arra kell gondolnom, hogy a mostani lehetőséget nem szabad kihagyni. A sikerhez két mérkőzésen kell mindent beleadni.

- Nem lesz egyszerű, de több komoly csatát megnyertünk ebben a bajnoki évben...

- Borzasztóan nehéz lesz a németek elleni összecsapás. Rengeteget futnak, és lerohanások végén dobálnak harmincnál is több gólt. Kevés náluk az átlövés, főleg cseleznek, vagy talajról dobnak kapura. De azért igyekszünk majd őket meglepni a védekezésben, ez pedig az, hogy természetesen vért iszunk a mérkőzés előtt.

- Rendben, így legyen képletesen szólva. De nem feltételezem azt, hogy létezik egyetlen újvárosi játékos, aki ne érezné, mit jelent majd kézben fogni egy hatalmas serleget...

- Mindenki érti. De az eddigi sikereinket nem a szél hordta össze, sok munka van mögötte. A második hely nekem semmit sem ér, arra nem emlékeznek majd. Tudom, hogy két arcunk van, de a vége következik, és most a szebbiket vegyük elő. Nyerjünk a németeknél, vagy egy jó eredménnyel jöjjünk haza. A nemzetközi kupa az más. Mindent ki kell adni magunkból. Utána öt nap pihenő, majd Veszprémben száztíz százalékkal újra nekilendülni. Bennünket semmi, senki nem állíthat meg, csak saját magunk.