A gyúrás mágikus erejével: Tengely Gábor rendező kalácsreceptje egy jó meseboltos (báb)színházi bemutatóhoz, de tényleg!

Az anyaggal, a kézzelfoghatóval való bánásnak, a csinálásnak varázsa van, főleg, ha az ember különben csak szavakkal dobálózik. A művészetben különösen izgalmas a kapcsolat az anyag meg a szellem meg a lélek között. A (báb)színházban például szinte minden anyag, és minden megtelik lélekkel, jó esetben legalábbis.

Tengely Gábor, Kovács Bálint - és a misztikus-igazi kalács.

A szombathelyi Mesebolt legújabb előadása, A Hold szerelmesei minden tekintetben magában foglalja a „csinálást". Pierrot és Columbina franciás pékségében végül elkészül a kalács (de igaziból), a közönség is részesül belőle. Ez az előadás teste. Fölrémlenek színházi előadások, amelyekben az evésnek fontos szerepe volt, amelyekben így emelkedett új (a transzcendenciával határos) szintre a befogadás. Volt egyszer például a celli Soltis Lajos Színházban egy misztériumjáték (a Szent Születésről), amelynek végén minden alkalommal darab kenyérkét osztott a nézőknek a kisded eljövetelének örvendő, egyúttal sorsát előrevetítő pásztor. Aztán volt egyszer egy sepsiszentgyörgyi Ilja próféta-előadás, amely végül közös leveskanalazásba fordult. És akkor Ljudmila Ulickaja Orosz lekvár című színdarabjáról még nem is beszéltünk: a csehovi szereplők egyrészt a régi-régi lekvárrecept utasításait próbálják követni; másrészt az ünnepi kalács elkészítésének menete az alkotás, a csinálás, az írás, a létrehozás jelképévé válik. És itt van most a Mesebolt polcáról a madárkalács. Tengely Gábor, az előadás rendezője még cukrászt is szerződtetett az előkészületekhez, hogy Kovács Bálint-Pierrot hófehér, friss-ropogós pékegyenruhájában profi módon állhasson neki a sütésnek. A tojás - az hozzávaló, és még mennyi minden. A rendezői elképzelésen és a színészi játékon túl csak a fantáziánk szab határt a képzettársításoknak. És miközben a kalács megsül, világok dőlnek össze és épülnek föl. Mert Pierrot és Columbina porcukorfehér, békés kisvárosi pékségébe betoppan egy világot járt, színpompás idegen: Harlekin.

Kovács Bálint és Dénes Emőke Fotó: Unger Tamás

Meddig tart a barátság? Mit ér a szerelem? Ami egyszer eltört, összeilleszthető-e? Ami megfakul, újraszínezhető-e? Az alkotók szándékai szerint ezeket a kérdéseket teszi föl az előadás; a válaszokat persze nekünk kell kiolvasnunk, megkeresnünk, összeraknunk. Kisütnünk. Sőt: közben megsüthetjük a mágikus kalácsot is, Tengely Gábor útmutatása szerint. Ez a Mesebolt saját, jól kikísérletezett receptje. Íme, a Colombe de Fete: „Fél kiló lisztet 12-13 dkg cukorral, teáskanál vaníliával, 1 narancs reszelt héjával és egy csipet sóval összekeverünk. 10 dkg puha vajjal, 2 egész tojással, egy tojásfehérjével, 1 dl vízzel és 7 dkg felfuttatott élesztővel alaposan összegyúrjuk. 15-20 percig állni hagyjuk, majd galamb alakúra formázzuk. Ezután duplájára kelesztjük, ez körülbelül 3-4 órába telik. 20 dkg kristálycukrot 10 dkg liszttel és 1 tojásfehérjével méz állagúra keverünk, ezzel óvatosan megkenjük a már készre formázott tésztát. Kristálycukorral, porcukorral meghintjük, és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük."

(Ha nem galamb lesz belőle, talán nem olyan nagy baj. Lehet csillag, vagy fecske. Esetleg Hold, szerelmeseknek.)